Five Year Later
Ajánlott zene az olvasáshoz (ha vége lenne indítsátok újra).
Öt év... Ennyi telt el azóta az ominózus délután óta. Mondhatnám azt, hogy már rég túlléptem rajta és el is felejtettem, de akkor hazudnom kéne. Miután kijutottunk a bankból, pár napra rá kezdődtek a tárgyalások, s kihallgatások. Én nekem is be kellett menjek és elmondanom mik történtek. Liamnek, Niallnek és Zaynnek nagy szerencséjük volt. Ők hárman csak 5 év letöltendő börtön büntetést kaptak. Hát igen ők jártak jobban. Louis és Harry érthetően többet kapott. Szám szerint 15-öt. Sajnálhatnám őket, de amit tettek az több a soknál. Fenyegettek, ordibáltak, bántottak, megaláztak és ÖLTEK! Én kifejezetten irántuk csak dühöt, gyűlöletet, és megvetést érzek. Pár ember hősnek tartott, amiért kijuttattam őket élve. S ha megláttak az utcán .... megkérdezték : "-Te vagy az a lány ..... -" végig se hallhatva rábólintottam és már mentem is tovább. Nem akartam bunkónak tűnni, de ezzel csak folyamatosan eszembe jutották, az ott történteket. Miután kijöttünk a bankból és a fiúkat őrizetbe vették, rengeteg kis csaj, riporter, és firkász várt. Mi a családommal Londonba költöztünk, és ami a vicces hogy a srácokat a Londoni börtönbe helyezték át. Ezzel a One Direction történelmet írt, és lehúzták a karrierjüket, szó szerint a WC-n. Egyedül a Directionereket sajnáltam. Akikről azt hitték, hogy jóemberek és példásan viselkedtek, hirtelen megváltoztak és képesek voltak bankot rabolni, ölni. Én ezek után rájöttem, nem sok olyan ember van akiben bízhatunk, ezért a legféltettebb dolgokat magamról már senki nagyon nem tudta meg. Ez alatt az 5 év alatt már párszor voltam bent a börtönben Niallnél, Zaynnél és természetesen Liamnél. A két idiótánál is voltam bent 2x de miután lebasztam őket, ők meg üvöltözni kezdtek velem, megmondtam nekik hogy innentől fogva csak is a 3 másik sráchoz vagyok hajlandó jönni és innentől elválnak útjaink. Visszatérve Liamre: Liammel nagyon könnyen megértjük egymást, s az 5 év alatt igazán összeszoktunk, - már ha lehet ezt így mondani - megkedveltük egymást, sőt részemről ez annál is több. Bátran kijelenthetem 24 évesen, hogy holt szerelmes vagyok Liam Payne-be. Na de erről ennyit. December van, s ami furcsa, hogy itt Londonban elvileg nem mindig adatik meg az, hogy hótakaró borítsa a várost. Idén még is van. Most jelen pillanatban a StarBucks felé tartok, ugyanis Liamet 3 kerek napja kiengedték és mostanra beszéltünk egy találkozót. Amikor már csak egy háztömbnyire voltam, kezdtem ideges lenni. Furcsa lesz végre úgy találkozni vele hogy nem a börtön négy fala között vagyunk. Mert mint már mondtam 3 napja kiengedték de nem találkoztam vele ugyanis -természetesen- a családja fontosabb volt és velük találkozott előbb. Mielőtt bennetek az a kérdés felmerülne hogy kitagadták-e családból miután megtudták hogy Liam is benne volt ? A válaszom nem. Nem tagadták ki mivel a tárgyalásokon elhangzott az a mondat hogy a családja épségében tette azt, amit. Persze egy ideig-óráig haragudtak rá, de nem tudtak sokáig - főleg hogy ő nem gyilkolt , csak is Harry és Louis. Na igen mielőtt a három srác kijött volna a börtönből találkoztak egykori banda társaikkal akik még szép 10 évig ott lesznek. Persze én akkor nem voltam ott csak Liam küldte ezt el üzenetben.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be a StarBucks-ba. Kis nézelődés után kiszúrtam Liamet egy eldugottabb sarokban ülve, miközben a karóráját és az iPhonját nézve idegesen dobol a lábával. Mikor oda értem az asztalhoz, felnézett rám, és megkönnyebbülve fújta ki az eddig bent tartott levegőt.
-Szia, azt hittem el se jössz. - mondta miközben felállt és átölelt, majd a számra adott egy puszit.
-Ki nem hagytam volna, nyugi már - mondtam és jó szorosan magamhoz öleltem.
-Jó,jó. Tudod ma beszéltem a srácokkal telefonon. - mondta egy halvány mosollyal az arcán.
-Tényleg? És mi van velük? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
-Holnap költözünk be egy közös lakásba itt Londonban.
-Hogy érted azt hogy "költözünk"?
-Hát úgy hogy én, Zayn, Niall, és persze te együtt foguk egy kis ideig lenni, míg le nem csillapodik a hír hogy kiengedték hármunkat.
-Ohh, értem. - mondtam és nem tudom valahogy egy rossz érzés fogott el. Nem tudom mitől vagy hogy miért de ez bennem volt. Liammel még egy csomó ideig beszélgettünk. Nem sokat változott. Illetve igen, de nem érzékeltem annyira, hisz amikor csak tehettem meglátogattam. Sokkal, de sokkal férfiasabb lett. Olyan ember, aki mellett szívesen leélném az életem.
-És most, gondolom nézhetsz új meló után.-feltételeztem. Felnevetett.
-Ami azt illeti, ez ironikus. Biztonsági őr leszek... egy bankban.-mondta, mire felnevettem. Nem, egyáltalán nem volt vicces, de már nem tehettünk mást, minthogy nevetünk rajta.
-Hát ez tényleg az-bólintottam és az órámra néztem.-Lassan mennem kell. Jó volt újra látni.-mosolyogtam. Kezét kezemre tette és hüvelyujjával simogatta kézfejem.
-Destiny. Mielőtt elmész. Lenne egy kérdésem.-mosolyodott el, zavartan az asztalt nézve.
-Hallgatlak.-kuncogtam.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte. Ólomként sújtott le rám a kérdés. Számítottam rá, hogy ez lesz. De így, kimondva egészen más volt. A világ hangjai körülöttem egy, összefüggő sípolássá folytak. Szám két szélre felfelé irányult, levakarhatatlan mosoly vette uralma alá arcomat. Lélegzetem szapora volt, bár nehezemre esett oxigénhez jutnom.
-A legnagyobb örömmel.-ennél diplomatikusabb választ, ha akartam sem tudtam volna adni.
-Szeretlek.-pillantott fel rám. Bizonytalan mozdulatokkal hajolt át az asztalon és ajkait lassan, türelmesen enyémre illesztette. Kezem tarkójára csúszott. Édesen csókolt.
-Én is szeretlek.
Ezekkel a gondolatokkal léptem be a StarBucks-ba. Kis nézelődés után kiszúrtam Liamet egy eldugottabb sarokban ülve, miközben a karóráját és az iPhonját nézve idegesen dobol a lábával. Mikor oda értem az asztalhoz, felnézett rám, és megkönnyebbülve fújta ki az eddig bent tartott levegőt.
-Szia, azt hittem el se jössz. - mondta miközben felállt és átölelt, majd a számra adott egy puszit.
-Ki nem hagytam volna, nyugi már - mondtam és jó szorosan magamhoz öleltem.
-Jó,jó. Tudod ma beszéltem a srácokkal telefonon. - mondta egy halvány mosollyal az arcán.
-Tényleg? És mi van velük? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
-Holnap költözünk be egy közös lakásba itt Londonban.
-Hogy érted azt hogy "költözünk"?
-Hát úgy hogy én, Zayn, Niall, és persze te együtt foguk egy kis ideig lenni, míg le nem csillapodik a hír hogy kiengedték hármunkat.
-Ohh, értem. - mondtam és nem tudom valahogy egy rossz érzés fogott el. Nem tudom mitől vagy hogy miért de ez bennem volt. Liammel még egy csomó ideig beszélgettünk. Nem sokat változott. Illetve igen, de nem érzékeltem annyira, hisz amikor csak tehettem meglátogattam. Sokkal, de sokkal férfiasabb lett. Olyan ember, aki mellett szívesen leélném az életem.
-És most, gondolom nézhetsz új meló után.-feltételeztem. Felnevetett.
-Ami azt illeti, ez ironikus. Biztonsági őr leszek... egy bankban.-mondta, mire felnevettem. Nem, egyáltalán nem volt vicces, de már nem tehettünk mást, minthogy nevetünk rajta.
-Hát ez tényleg az-bólintottam és az órámra néztem.-Lassan mennem kell. Jó volt újra látni.-mosolyogtam. Kezét kezemre tette és hüvelyujjával simogatta kézfejem.
-Destiny. Mielőtt elmész. Lenne egy kérdésem.-mosolyodott el, zavartan az asztalt nézve.
-Hallgatlak.-kuncogtam.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte. Ólomként sújtott le rám a kérdés. Számítottam rá, hogy ez lesz. De így, kimondva egészen más volt. A világ hangjai körülöttem egy, összefüggő sípolássá folytak. Szám két szélre felfelé irányult, levakarhatatlan mosoly vette uralma alá arcomat. Lélegzetem szapora volt, bár nehezemre esett oxigénhez jutnom.
-A legnagyobb örömmel.-ennél diplomatikusabb választ, ha akartam sem tudtam volna adni.
-Szeretlek.-pillantott fel rám. Bizonytalan mozdulatokkal hajolt át az asztalon és ajkait lassan, türelmesen enyémre illesztette. Kezem tarkójára csúszott. Édesen csókolt.
-Én is szeretlek.