2. Fejezet: Bent ragadtunk

-Valami problémád van drága?-kérdezett vissza, és macskaszerű zöld szemeivel alaposan végigmért.
-Naná. Egyrészt itt ragadtam egy csapat barommal. Ja, meg még a túszok is itt vannak!-néztem körbe, gonosz vigyorral az arcomon.-Másrészt hányingerem van. Bloah...-ijesztgettem azzal, hogy mindjárt kidobom a taccsot.És apu azt mondta semmi hasznát nem veszem az "áll öklendezéseimnek". A "Fürtös" automatikusan hátrált egy lépést.-Haha.-röhögtem ki.
-Destiny fejezd be! Még bajod esik!-kiáltott rám anyu.
-Nyugi anya!Nincs annyi bátorsága, mint amekkora szája van!-mosolyogtam, élvezve, hogy húzhatom a Fürtös agyát, na meg az időt, míg a rendőrök ide nem érnek.
-Oh igazán?-kérdezett vissza, de abban a pillanatban valaki közbeszólt.
-Basszátok meg!!Addig szócsatáztatok, míg ide nem értek a rendőrök!!-dobta le a táskát az egyik. Szeme aranybarnán csillogott, a borostája kilátszott a símaszk vágásainál.
-Mi a fasz?-csodálkozott a Fürtös.
Az emberek félve bár, de megindultak az ajtó felé.Azt hitték, most, hogy itt vannak a rendőrök távozhatnak.
-Mindenki, MEGÁÁÁÁÁLL!!-ordította a zöldszemű és felemelve a pisztolyt meghúzta a ravaszt.A fegyver egy hatalmas durranás kíséretében kilőtte a golyót, lyukat vájva a plafonba.És abban a pillanatban kiment az áram, a számítógépek leálltak és se az automatákat, se a villanyt nem lehetett felkapcsolni.Ami azt jelentette, hogy a széfeket sem lehetett kinyitni.
-De balfasz vagy.-röhögtem ki, kedvesen.
-Kuss, te kurva!!-mondta, majd felém fordult és rám szegezte a pisztolyt.
-Húú, de geci kemény itt valaki! Csak egy csicska vagy!!-röhögtem képen. Fürtös leeresztette a fegyvert, aztán elém lépett.Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, és ha akartam sem tudtam volna kitérni előle. Az ijesztett meg a legjobban, hogy nem is akartam. Csak álltam ott, földbe gyökerezett lábakkal és vártam mit tesz.Egy határozott mozdulattal belenyúlt a zsebembe, és elvette a telefonomat.
-Add...azt...vissza!-suttogtam, késleltetve minden szót.
-Nem.-húzta össze a szemeit, majd belemarkolt a seggembe. Ki volt éhezve. Látszott rajta.-Leeroy!-szólt az egyik fiúnak, aki azonnal felismerte magát és Fürtös felé fordult.-Szedd össze a mobilokat!-mondta.
-Oké.De...-kezdte.

-Nincs de.Csak szedd össze azokat a kibaszott mobilokat!-kezdett bedühödni.
-Igenis Marcel!-szalutált Leeroy, mire elröhögtem magam. Marcel és Leeroy? Ilyen hülye neveket. Igazán vicces kedvemben voltam, szóval úgy gondoltam hülyítem egy kicsit.
-Marcel, mi?-kérdeztem vissza szórakozottan. Nem válaszolt, csak idegesen meredt előre.
-Na jó!-kiáltotta.-Mindenki leül!-mondta, mire mindenki tök egyszerre ült le a földre.Van aki be akart bújni az asztal alá.-Hé, TE!-ordított rá.-Szem előtt!!-parancsolta, mire a nő és a kisfia félve kimásztak az asztal alól.
-BooBear, CrazyMofo!!-mondta, továbbra is a tömegen tartva a szemét. A két fiú felkapta a fejét.
-Mi az?-kérdezett vissza az egyik.Szőke haja volt és vele tökéletes kontrasztban mélykék szeme.
-Toljátok szét az asztalokat.Nyílással a falnak!-szólt, figyelmet kívül hagyva, hogy a rendőrök bekerítették az épületet.-Azt hiszem itt leszünk egy darabig.-tette hozzá, aztán az ablakokhoz sétált és sorban leeresztette a redőnyöket.Én továbbra is ott álltam, mint egy szobor, anyu pedig a karomat rángatta, hogy üljek le.De nem ment. A Fürtös "Leeroy"-hoz sétált, és beletette a telefonomat a zsákba, amit aztán átvett tőle és az egyik asztalra rakta, aztán féloldalasan leült rá és körbepásztázta a termet, végül a tekintete megállapodott rajtam.
-Hé!-szólt oda, mire felkaptam a fejem.-Gyere csak ide, szivi!-vigyorgott kajánul.A belsőm megremegett, és belül rettegve, kívül viszont magabiztosságot sugallva indultam meg felé.
-Mi van?-mordultam meg.
-Mi a neved?-kérdezte és a kezemért nyúlt, amit sikeresen elrántottam előre, majd a farzsebembe csúsztattam.
-Destiny.-mondtam.-Viszont a tiéd biztos nem Marcel.-röhögtem fel.-Ahogy a BooBear és CrazyMofo neveket meghallottam rögtön tudtam, hogy ezek csak álnevek.-vigyorogtam.
-Okos lány vagy.Még hasznodat vesszük-viszonozta a vigyort.
-Nem állok át hozzátok.váltottam át egy pillanat alatt gúnyosról, komorra.