8. Fejezet: Fürtös bekeményít

-Ugye ezt te sem gondolod komolyan?-vetett rám szemrehányó pillantásokat Fürtös.-ITT MÉG MINDIG MI HOZZUK A SZABÁLYOKAT!!! MI MONDJUK MEG KI ÉS MENNYIT KAP!! VILÁGOS?? -váltott át egy pillanat alatt idegbeteg hangsúlyra.
-Tudsz te úgy kommunikálni, hogy nem üvöltesz 300 decibellel?-kérdeztem vissza pimaszul.
-Khr...-horkantott egyet idegesen.-Nem te osztod a kaját. Erről nem nyitok vitát.-húzta össze a szemeit, de olyan kicsire, hogy egy tűt sem lehetett volna átszúrni rajta. Pedig higgyétek el, szívesen demonstrálnám.
-MINDENKI FELSORAKOZIK ELŐTTEM!!-kiáltotta, a túszok pedig bizonytalanul, de megindultak felé.
-Én sokkal szívesebben venném át az ételt a lánytól.-szólalt meg egy fiú.
-KUSS!-szólt rá Fürtös és a szavaival egy időben meglőtte a srácot.
-A KURVA ANYÁDAT!-szólt vissza a srác fájdalmában, miközben eldőlt a padlón. Csak a combját találta el.
-Kérsz még egyet?-lépett közelebb Fürtös és megcélozta.
-Ne szidd az anyját, biztos jobb fej, mint a fia.-mondtam, majd odaléptem és egyszerűen behúztam egyet Fürtösnek. Az orrához kapott és hátrált pár lépést. Amint meglátta a kezén rubintvörös vérét, izzó szemekkel megindult felém, és a fegyverrel célba vett. A következő pillanatokban egyszerre több minden is történt. Én ijedtemben hátrálni kezdtem, Fürtös pedig meghúzta a ravaszt, de Liam idejében vetődött oda, így el tudta téríteni Fürtös kezét, ezáltal a golyót is, ami sikeresen lyukat vájt a redőnybe és kivitte az ablakot. Sikítások közepette a földre rogytam. Felkészültem a fájdalomra. Másodperceken keresztül vártam, a fejemet védve, de semmi. Félve kinyitottam a szemem. Liam és Fürtös épp feltápászkodtak a földről, tőlük a fegyver vagy hat méterre volt. Ezek szerint Leeroy kilökte a kezéből. A túszok nagy része úgy tett, akárcsak én, de többségük inkább csak a fülét fogta be. Óvatosan felemelkedtem, aztán leesett, hogy Fürtös mit művelt az előbb. Majdnem kinyírt. Olyan mértékű düh kezdett el kiteljesedni rajtam, hogy nem bírtam megállni, hogy pofán ne vágjam. Ökölbe szorultak a kezeim, aztán a lábam önálló életre kelt és megindított felé.

-Meg a szájba tekert KURVA ANYÁD DUGATTYÚS PICSÁJÁT!!!-mondtam fokozatosan emelkedő hangerővel, a végét már szinte ordítva.-EZT MÉGIS HOGY A FASZOMBA KÉPZELTED?? MAJDNEM MEGÖLTÉL!!!-ordítottam tovább, majd a magasba emeltem a kezemet és lekevertem neki egy tenyerestalpast, de olyan méretűt, hogy a kezem is vörös nyomot hagyott. Fürtös feje oldalra bicsaklott, majd az arcához kapott. A túszok tátott szájjal figyelték a jelenetet. Fürtös megragadta a felkaromat, és olyan erővel kezdett el a hátsó irodák felé cibálni, hogy azt hittem ott helyben eltöri a karomat. Végül befordult a folyosóra, ahol az irodák helyezkedtek el, katonás sorban, egymással szemben. Megállt egy teljesen üres szoba előtt. Megindított az ajtó felé, de félúton megállított és visszarántott magához. Fogalmam sem volt mit akar, de nem is volt időm gondolkodni, ugyanis a reakcióidőm sem lett volna elég ahhoz, hogy kitérjek előle. Száját az enyémre tapasztotta és hosszasan megcsókolt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a Föld 750 km/h-val kezdett el forogni és jóleső érzés fogott el, de felülkerekedtem rajtuk. Amikor eleresztett egy pofonnal jutalmaztam, de ő egy lökéssel betaszított egy szobába, az ajtót pedig bevágta és egyszerűen rám zárta. Duplán. Az ajtóhoz rohantam és dörömbölni kezdtem. Rángattam a kilincset, de mind hiába. Bezárt.
-FÜRTÖS, ENGEDJ KI!!-ordítottam, de semmi.- HALLOD?!!-semmi válasz.-ENGEDJ MÁR KI!!!-és méh mindig semmi, én pedig kezdtem már bedühödni.-JÓ!! TUDOD MIT?? AKKOR NE ENGEDJ KI! HOGY ROHADNÁL MEG.-szidtam össze vissza, aztán az ajtónak döntöttem a hátamat. Lecsúsztam a földre és átöleltem a felhúzott térdeimet. Aztán megláttam egy ablakot. Azon kimászhatnék. De nem hagyhatom itt a többieket, Fürtös dühében kinyírná őket. Nem kockáztatok emberi életeket. Maradnom kell. Ennek ellenére, támadt egy ötletem.
-HA NEM NYITOD KI, KIMÁSZOK AZON AZ ABLAKON!!-ordítottam. Lehajtottam a fejem és a térdemre támasztottam. Lépteket hallottam, aztán a zár kattant.
-Na azt próbáld meg.-jött be idegesen Fürtös, majd a karomnál megragadva felcibált a földről és átrángatott egy másik, raktárszerű helységbe. Ahol nem volt ablak.-Innen szabadulj ki.-vigyorgott önelégülten.-Hülye kurva.-tett hozzá, majd közelebb lépett, de meggondolta magát és inkább kihátrált. Az ajtót úgy becsapta, azt hittem tokostól kitört.
De nem cseszett ki velem, ahogy végighúztam a kezem a hajamon, támadt egy másik ötletem. Kihúztam a hajamból az egyik hullámcsatomat, az ajtóhoz léptem és épp bedugtam volna a zárba, amikor az kettőt kattant. A vér meghűlt bennem egy pillanatra, ahogy az ajtó kinyílt. Azt hittem Fürtös az. De nem. Liam volt.
-LIAM!!!-ugrottam a nyakába és szorosan átöleltem. Fogalmam sincs honnan jött ez a szeretetrohamom a fogva tartóim iránt.
-Ssssss!!-tette az ujját a szája elé.-Nem tudhatja, hogy kiengedtelek. Csináljunk úgy, mintha kiszöktél volna. Én meg épp elkaptalak.-mosolygott, gyönyörű, barna szemei pedig úgy csillogtak, hogy a lélegzetem is elállt.
-De hogyan csináljuk?-suttogtam.
-Én azzal az ürüggyel jöttem ide, hogy hozok neked kaját.-emelte fel a kezében tartott tacót.-Szóval. Szerintem mondhatnánk azt neki, hogy félrelöktél, de nem estem el, visszanyertem az egyensúlyomat és utánad futottam.-magyarázta. Nem is volt rossz ötlet.
-Oké.-egy halvány mosolyszerűség futott át az arcomon, de csak pár másodpercig tartott.-Neked kidet tartja fogva?-sütöttem le a szemem, mert tekintetében mérhetetlen aggodalmat és szomorúságot láttam.
-Anyukámat.-suttogta kínkeservesen. Nagyon megsajnáltam, és ott helyben gyomorszájon vágtam volna Fürtöst.-Na, kezdjük.-biccentett egyet. Válaszként csak én is biccentettem egyet.
-ENGEM AZTÁN NEM TAROTOK ITT!! KITÖRÖK INNEN A PICSÁBA!!-ordítottam el magam, aztán a hatás kedvéért kicsit meglökve Liam-et futni kezdtem.
-MÉG MIT NEM!! GYERE CSAK VISSZA!! MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TE KIS CSITRI??-kiáltotta utánam, majd alighogy kiértünk a kis folyosóról elkapott. A kezeimet hátul keresztben összefogta.-Harry! Nézd kit fogtam.-vigyorgott. Fürtös szemei szikrát szórtak, amikor meglátott, de valami furcsa, fel nem ismerhető örömöt is véltem felfedezni a tekintetében. Szótlanul közelebb lépett, majd amikor olyan 1,5 méter távolságra lehetett Liam taszított egyet rajtam, minek következtében térdre rogytam. Egyenesen Fürtös lábai elé. Képes így az oroszlán elé lökni? Hát, kösz bazdmeg. Fürtös elővette az övére csatolt fegyvertokból a pisztolyt és betárazta. Aztán élesbe helyezte. Ott helyben úgy éreztem, hogy én most szarom magam össze. Nem csak hulla, de még szarszag is lesz utána. Sírva fakadtam. Nem akartam meghalni.