5. Fejezet : Túsztárgyalás

Elfordult és törölgetni kezdte az  arcát, míg én egy önelégült vigyort varázsoltam magamra, de gyors el is tűnt amint rám kapta tekintetét. Ökölbe szorultak a kezei. Szinte látszott alig bírja féken tartani magát.
-Mindjárt jövök. Fogjátok! -adta a két srácnak a feladatot míg ő a bank hátsó felébe indult, gondolom folyó ügyeit intézni. Egy angyali mosollyal fordultam az egyik fogva tartóm felé .
-Nem szeretnél véletlen elengedni?! Rohadtul fáj ha az ember karját kitekerik. -mondtam a végét szinte az orrom alá morogva.  Kicsit lazítottak a szorításon, de nem engedtek el. Eszembe jutott egy jó terv.
-Úhhh - nyögtem fel, mintha fájdalmaim lennének és elkezdtem lehajolni mintha görcsölne a hasam. Hirtelen a padlóra kerültem, mert a két srác ijedten engedték el a karom. A földön magzat pózt vettem fel. Hallottam hogy anyám felsikít. Ekkor lépett be a Fürtös, aki dühösen nézett körbe majd csodálkozva nézett felém.
-Mi a jó büdös franc történt itt?? Csak egy rohadt percre megyek el és már is történik valami. Mit csináltatok vele, megütöttétek ? - ordítozott, majd a kezébe pihenő fegyverét oldalra nyújtotta és belelőtt a falba, csakhogy nem vette észre hogy egy idősebb néni pont tápászkodik fel. Sokan felsikítottak, de hiába. A golyó eltalálta. Élettelen teste, elterült a földön. Fürtös elsőre csodálkozva majd dühösen nézett a testre.
-A kurva életbe !!- temette kezébe az arcát és a fegyvert BadBoy felé dobta aki ügyesen el is kapta.
Nagyot sóhajtottam, amire mindenki felém nézett. A zöldszemű csodagyerek (Fürtöske) felém indult és mikor kellő távolságba került, kinyújtottam a lábamat és a földön fordultam kb. 180 fokot és a három balfácán akik körülöttem álltak elestek,mivel kirúgtam a lábukat. Gyors felpattantam, de utánam egyből a csoda gyerek is. Megfogta valami Boobear fegyverét és anyámat a földről felrántva a fejéhez nyomta. Megálltam a futásba és elkerekedett szemekkel néztem rá. Épp mondani akartam neki hogy ne bántsa mikor szorosabban a fejéhez nyomta. Anyám sírni kezdett.
-Na most. Vagy szépen megölöm őt, vagy...azzal a bilincsel ott ..- mutatott BadBoy farzsebére .- szépen magamhoz bilincsellek és végre nyugton maradsz, mert rohadtul elegem van belőled. -nézett rám dühösen és kíváncsian.
-Ne merj hozzá nyúlni - sziszegtem. - Előbb halok meg mint hogy hozzád legyek kötözve. - jelentettem ki gyorsan. TÚL gyorsan ... A következő gyönyörű pillanatban az történt hogy anyámat vissza lökte a túszok közé és szélsebesen elém lépett. Nem mondom azt hogy nem volt félelmetes mert akkor persze hatalmasat hazudnék.
-Te akartad - mondta majd lekevert egy hatalmas pofont, de akkorát hogy a fejem is oldalra bicsaklott. Ezzel rohadtul felidegesített. Gúnyos mosollyal rá néztem.
- Ilyen gyönge, féreg vagy hogy nőket bántalmazol? Mondhatom van ám ...- kezdtem mondani de a mondatot már nem tudtam befejezni, mert Fürtös anyámra szegezte a fegyvert.
-Hogy döntöttél cicám? -kérdezte felhúzott szemöldökkel. Nagyot nyeltem. Nem engedem hogy bántsa az anyukámat. Inkább engem bántson mintsem őt.
-Inkább..bilincselj meg, de ne merj még egyszer hozzá nyúlni - sziszegtem neki. Abban a pillanatban csörögni kezdett egy telefon az asztalon. Mindenki, a rablók és a túszok egyaránt az asztal felé kapták a fejüket. Fürtös maga után ráncigálva engem is, az asztalhoz lépkedett. Az egyik alkalmazott telefonja csörgött. Kérdőn nézett a készülékre, majd megvonta a vállát és benyomta a "hívás fogadása" gombot.
-Ki az?- mondta, vagyis inkább morogta.
-A rendőrség.-a szó hallatán megállt bennem a vér. Aggódóan néztem fel rá. És a legborzasztóbb az egészben, hogy nem szabadott volna aggódnom miattuk, inkább meg kellett volna könnyebbülnöm.-Körbevettük az épületet. Itt a túsztárgyaló. Mit akarnak ?
-Engedjenek minket akadály nélkül távozni és senkinek nem esik baja. De ha rájövünk, hogy csapda akkor a bent lévő összes tússzal végzünk!! Ja és egy túszt viszünk magunkkal ! -vetette fel a tétet Fürtös .
-Rendben. -hallottuk a bizonytalan választ, aztán sustorgás hangját véltem hallani. Fürtös intett BadBoy-nak aki készségesen hozta a bilincset és az egyik felét Fürtös bal karjára 'csatolta', majd a másik felét az én jobb kezemre 'csatolta' jó szorosan össze. A sustorgás abbamaradt.
-Várjon, mit mondott utoljára? Visznek egy túszt? Arról szó sem lehet, elengedjük magukat, de az összes túsz épségbe az épületbe marad.-módosított a válaszol a túsztárgyaló.
-Itt nem maga mondja a lehetőségeket hanem mi. Szóval ez tudja mit jelent?! Azt, hogy az összes túszt kinyírhatjuk. - ordította el magát idegesen. Majd felhúzott szemöldökkel körbe nézett, miközben a szájánál tartotta a kezét.
Persze mind az öt "rabló" a seggén maradt és nem mentek a bank túlsó végén lévő asztalhoz, ahova az összes fegyvert lerakták.....

3. Fejezet: A telefon

New York, Bank, Péntek 02:53 PM
A teremben a lehúzott függönyök és az áram hiánya miatt félhomály uralkodott. Néma csend volt. Nem beszéltek. Nem mertek. Pedig ahogy jobban elnéztem a bankrablóink nem voltak olyan szigorúak. Csak az egyik. Fürtös. Igen, Ő. Akitől mindenki rettegett, legbelül még én is. Ott álltunk, egymással szemben, farkasszemet nézve.
-És most?-kérdezte a szőke (feltehetőleg ír) fiú.
-Dekkolunk egy darabig.-felelte egy másik. Gesztenyebarna szemei szerénységet és védelmet sugároztak, egyáltalán nem tűnt félelmetesnek.
-Ha...illetve.-kereste a szavakat a szőke-Marcel. Nem vehetnénk le a maszkokat? Megsülök.-nyafogott a szőke.
-Vedd. Úgyis mindegy. Nem jutunk ki. Bebuktunk.- mondta a "Fürtös". Erre egyből levette a maszkot és törölgetni kezdte az arcát .(CrazyMofo) Nem telt el pár másodperc mire Leeroy is vagy ki a fene levette a maszkot . Amint megláttam az arcát egy halvány mosoly suhant át az arcomon. Így az egész arcát látva tényleg nem volt félelmetes, sőt. Addig néztem őt hogy ezt ő is észre vette. A tekintetünk összekapcsolódott, gyönyörű gesztenyebarna szemei fogva tartottak. Szerintem eltelhetett egy jó perc mikor a szőke megszólalt.
- Most mi lesz , teljesen bebukjuk vagy fogva tartunk valakit, és ezzel sakkban tartjuk a rendőrséget? - kérdezte. Erre Marcel hümmögni kezdett .
-Nem rossz ötlet. Majd átgondolom. - elsőre felhúzott szemöldökkel nézett, majd biccentett. Újabb csönd telepedett a bankra. Senki nem szólalt meg, csak a kinti zajok hallatszottak azok is csak halványan . Eszembe jutott valami. Elindultam a wc irányába .
-Hova-hova drágám?- kérdezte Marcel.
-El kell mennem wc-re. -mondtam és tovább indultam..volna ha nem fogja meg valaki a csuklóm .
-Egyedül sehova, majd Badboy elkísér -húzogatta a szemöldökét perverzen. Megfogtam a szemem. Biztos hogy nem megyek kísérővel wc-re.

-Álmodik a halál. Egyedül megyek, minek nekem kísérő?! Ebben a rohadt bankban semmit nem lehet csinálni, ja de igen, halálra unni magamat, mert ti balfaszok jöttetek bankot rabolni. -mondtam enyhe éllel a hangomban. Amint kimondtam , meg is bántam. Nem tagadom féltem. Egyre dühösebben nézett rám, ezért meg sem várva "Marcel" válaszát berohantam a wc-re. Elkezdtem törni a fejem. Hogy juthatnék ki ? Itt semmi ablak semmi ajtó nincs . Bent ragadtam.. A francba ...
Bementem egy fülkébe és lehúztam a wc-t mintha ha tényleg a dolgomat intéztem volna, sőt még kezet is mostam. Visszafele indulva egy dolgot láttam meg. Méghozzá hogy "Fürtös" háttal van nekem és mögötte vannak a telefonok , legszélén az enyémmel. Körülnéztem senki nem figyel ide simán el  tudnám venni. Hangtalanul négykézlábra ereszkedtem és elindultam szinte kúszva oda. Már majdnem megfogtam a telefonom mikor észrevettem hogy a szőke srác engem néz .
Megsemmisült fejet vágtam elsőre, majd eltátogtam neki egy Kérlek-et . Óvatosan biccentett nekem majd Marcelhoz fordult .
-Gondolkoztál már azon amit mondtam ?-kérdezte. Én mindeközben remegő kezekkel elvettem a telefonom zsebre raktam és vissza kúsztam a mosdóba . Majd ott felálltam és a telefont jól elrejtve ki mentem....

4. Fejezet: Bukta

Amikor a mosdókhoz vezető kis folyosó végéhez értem, 'észrevétlenül' körbenéztem. Minden úgy maradt, ahogy eddig volt. Összetalálkozott a tekintetem a szösziével.
-Köszi.-suttogtam, de abban a csendben még ez is hangosnak tűnt.
-Nincs mit.-tátogta.
Mivel nem volt kedvem a túszok közé beülni, meg amúgy is kiemelt helyzetben voltam leültem az asztal másik végébe. Természetesen Fürtöstől megfelelő távolságra és háttal neki, hogy le ne bukjak. Körbenéztem, aztán elővettem az újonnan visszaszerzett mobilomat. Lehalkítottam és végignéztem a rablókon. Olyan ismerősök voltak. Gyorsan rámentem a fényképezőre és észrevétlenül lőttek egy fotót Fürtösről. Felraktam Instagram-ra a következő szöveggel:"Hé, mindenki! Itt rekedtem egy bankrablás kellős közepében! Nem tudjátok ki ez a fickó??? Nagyon ismerős..."
Aztán kiléptem. Épp zsebre tettem volna a telefont, amikor...
-Khm...-köhintett valaki a hátam mögül. Megfordultam. Fürtös volt az. Egy angyalian ördögi vigyort varázsoltam az arcomra.
-Igen?-sziszegtem a fogaim között.
-Ezt mégis hogy képzelted?-kérdezte teljesen higgadt hangon, ami megrémített. Az egész teste feszült volt, látszott rajta, hogy próbálja visszafogni az indulatait.
-Ahogy te azt, hogy elveheted tőlem.-feleltem keresztbe tett karokkal.
-Most az egyszer te győztél. De hidd el, nem lesz ez így sokáig.-vigyorgott önelégülten.
-Na, arra várhatsz!-viszonoztam a vigyorát. A háttérben láttam, ahogy a gesztenyebarna szemű, barna, rövidre nyírt hajú, muszklis fiú a nyakánál elhúzva a kezét mutogat, jelezve azt, hogy fejezzem be, mert rossz vége lesz. Kidülledő szemei vicces látványt nyújtottak, de megpróbáltam nem elröhögni magam rajta. Fuldokolva fordultam vissza, de Fürtös továbbra sem távozott mellőlem.

-Fürtös! Gyere ide!-szólt a szöszi. Fürtös morgott egyet (én már azon sem lepődnék meg, ha rühes lenne) és sarkon fordulva elindult, majd a szöszivel diskurálni kezdtek. Ennyi idő nekem bőven elég volt, hogy újra felnézzek az Instára, és ledöbbenve konstalláltam, hogy ezalatt a 3 perc alatt, több mint 50 (!) hozzászólás érkezett a képre. A kommentelők pedig biztosan állították, hogy képen látható fiú Harry Styles. Megjegyeztem a nevet, rámentem a Google-ra és beírtam. Az első kapcsolódó cikk, amin kidobott, az a One Directon volt. Ahogy összehasonlítottam a szőke fiút Niall Horan-nel, a barna hajú fiút Liam Payne-nel, az aranybarna szemű, borostás srácot Zayn Malik-kal és a Frütöst Harry Styles-szal, tisztán látszott a hasonlóság.
-A ONE DIRECTION!-pattantam fel az öt srácra mutatva.
-Az mi?-védte profin a támadást Fürtös.
-Ne is tagadd.-ráztam a fejemet.-Ti vagytok azok.-mondtam.
-Mi?-röhögte el magát a szőke srác.-Mi ugyan nem.
-Hagyd Niall...-lépett előre a borostás srác, és levette a maszkot.-Lebuktunk.-mondta, bár az arca inkább árulkodott megkönnyebbülésről, mint gondterheltségről.
-A KURVA ÉLETBE!!!-ordította el magát idegesen Fürtös és felrúgott egy széket.-Egyszer...ebben a büdös életben csak egyszer akartam bankot rabolni. És akkor is MI VAN? Egy tizenéves ribanc felborít mindent.-háborgott.
-Vigyázz a szádra nyomorék, mert nem hiába végeztem önvédelmi tanfolyamot!-fenyegetőztem.
-Jajj, most aztán megijedtem. És mégis mit akarsz csinálni? Hozzám vágod a retikülöd?-röhögött képen. Dühített a röhögése, ugyanakkor ez tette olyan dögössé.
-Nem.-húztam résnyire a szemeimet.-Inkább egy vágom hozzád.-mondtam, majd közelebb léptem és ökölbe szorítva a kezemet gyomorszájon vágtam. A túszok gyengébb idegzetű rétege felsikított az összeeső Fürtöst látva, én viszont közelebb léptem és ráadásként tökön is rúgtam. Harry erre elterült a padlón. Összeszedte magát, fél kezével értékét fogva feltápászkodott és az asztalra támaszkodott.
-Ölbe tett kézzel nézitek, ahogy szétver! FOGJÁTOK MÁR LE!-ordította a társaira. Amint azok észbe kaptak két oldalról fogta közre, jobb csuklómat a bal lapockámhoz szorítva gátoltak meg a mozgásban. Fürtös sántítva odajött és megfogta az államat, mire én elrántottam a fejemet. Felröhögött. Tekintete végigperzselte, sőt, égette a testemet.
-Már nem vagy olyan nagy kislány, ugye?-vigyorgott, mire egyszerűen leköptem. A jutalmam egy pofon volt.

2. Fejezet: Bent ragadtunk

-Valami problémád van drága?-kérdezett vissza, és macskaszerű zöld szemeivel alaposan végigmért.
-Naná. Egyrészt itt ragadtam egy csapat barommal. Ja, meg még a túszok is itt vannak!-néztem körbe, gonosz vigyorral az arcomon.-Másrészt hányingerem van. Bloah...-ijesztgettem azzal, hogy mindjárt kidobom a taccsot.És apu azt mondta semmi hasznát nem veszem az "áll öklendezéseimnek". A "Fürtös" automatikusan hátrált egy lépést.-Haha.-röhögtem ki.
-Destiny fejezd be! Még bajod esik!-kiáltott rám anyu.
-Nyugi anya!Nincs annyi bátorsága, mint amekkora szája van!-mosolyogtam, élvezve, hogy húzhatom a Fürtös agyát, na meg az időt, míg a rendőrök ide nem érnek.
-Oh igazán?-kérdezett vissza, de abban a pillanatban valaki közbeszólt.
-Basszátok meg!!Addig szócsatáztatok, míg ide nem értek a rendőrök!!-dobta le a táskát az egyik. Szeme aranybarnán csillogott, a borostája kilátszott a símaszk vágásainál.
-Mi a fasz?-csodálkozott a Fürtös.
Az emberek félve bár, de megindultak az ajtó felé.Azt hitték, most, hogy itt vannak a rendőrök távozhatnak.
-Mindenki, MEGÁÁÁÁÁLL!!-ordította a zöldszemű és felemelve a pisztolyt meghúzta a ravaszt.A fegyver egy hatalmas durranás kíséretében kilőtte a golyót, lyukat vájva a plafonba.És abban a pillanatban kiment az áram, a számítógépek leálltak és se az automatákat, se a villanyt nem lehetett felkapcsolni.Ami azt jelentette, hogy a széfeket sem lehetett kinyitni.
-De balfasz vagy.-röhögtem ki, kedvesen.
-Kuss, te kurva!!-mondta, majd felém fordult és rám szegezte a pisztolyt.
-Húú, de geci kemény itt valaki! Csak egy csicska vagy!!-röhögtem képen. Fürtös leeresztette a fegyvert, aztán elém lépett.Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, és ha akartam sem tudtam volna kitérni előle. Az ijesztett meg a legjobban, hogy nem is akartam. Csak álltam ott, földbe gyökerezett lábakkal és vártam mit tesz.Egy határozott mozdulattal belenyúlt a zsebembe, és elvette a telefonomat.
-Add...azt...vissza!-suttogtam, késleltetve minden szót.
-Nem.-húzta össze a szemeit, majd belemarkolt a seggembe. Ki volt éhezve. Látszott rajta.-Leeroy!-szólt az egyik fiúnak, aki azonnal felismerte magát és Fürtös felé fordult.-Szedd össze a mobilokat!-mondta.
-Oké.De...-kezdte.

-Nincs de.Csak szedd össze azokat a kibaszott mobilokat!-kezdett bedühödni.
-Igenis Marcel!-szalutált Leeroy, mire elröhögtem magam. Marcel és Leeroy? Ilyen hülye neveket. Igazán vicces kedvemben voltam, szóval úgy gondoltam hülyítem egy kicsit.
-Marcel, mi?-kérdeztem vissza szórakozottan. Nem válaszolt, csak idegesen meredt előre.
-Na jó!-kiáltotta.-Mindenki leül!-mondta, mire mindenki tök egyszerre ült le a földre.Van aki be akart bújni az asztal alá.-Hé, TE!-ordított rá.-Szem előtt!!-parancsolta, mire a nő és a kisfia félve kimásztak az asztal alól.
-BooBear, CrazyMofo!!-mondta, továbbra is a tömegen tartva a szemét. A két fiú felkapta a fejét.
-Mi az?-kérdezett vissza az egyik.Szőke haja volt és vele tökéletes kontrasztban mélykék szeme.
-Toljátok szét az asztalokat.Nyílással a falnak!-szólt, figyelmet kívül hagyva, hogy a rendőrök bekerítették az épületet.-Azt hiszem itt leszünk egy darabig.-tette hozzá, aztán az ablakokhoz sétált és sorban leeresztette a redőnyöket.Én továbbra is ott álltam, mint egy szobor, anyu pedig a karomat rángatta, hogy üljek le.De nem ment. A Fürtös "Leeroy"-hoz sétált, és beletette a telefonomat a zsákba, amit aztán átvett tőle és az egyik asztalra rakta, aztán féloldalasan leült rá és körbepásztázta a termet, végül a tekintete megállapodott rajtam.
-Hé!-szólt oda, mire felkaptam a fejem.-Gyere csak ide, szivi!-vigyorgott kajánul.A belsőm megremegett, és belül rettegve, kívül viszont magabiztosságot sugallva indultam meg felé.
-Mi van?-mordultam meg.
-Mi a neved?-kérdezte és a kezemért nyúlt, amit sikeresen elrántottam előre, majd a farzsebembe csúsztattam.
-Destiny.-mondtam.-Viszont a tiéd biztos nem Marcel.-röhögtem fel.-Ahogy a BooBear és CrazyMofo neveket meghallottam rögtön tudtam, hogy ezek csak álnevek.-vigyorogtam.
-Okos lány vagy.Még hasznodat vesszük-viszonozta a vigyort.
-Nem állok át hozzátok.váltottam át egy pillanat alatt gúnyosról, komorra.