14. Fejezet: Késő bánat

New York, Nemzeti Bank, 11:35 PM
-Ne mondj semmit.-enyhült meg az arca és már egyáltalán nem tűnt idegesnek. És én is megnyugodtam. Már amennyire a helyzet úgy adta. Nyilván ha az embert előtte át (és meg is) basszák, nem lesz olyan, "mindjárt repülök három métert" szintűen boldog. Még mindig szomorú voltam, de Liam bejelentése...igazából nem nagyon változtatott semmin.
-Nézd Liam...átbasztak és ez kibaszott rosszul esett. Még nem állok készen egy új "kapcsolatra".-mutogattam idézőjeleket a levegőben. Mert ez így is volt. Fájt.
-Megértelek.-jé, végre valaki aki nem kényszerít dugásra-Azért ha kiengednek a sittről eljössz velem egy randira?-mosolygott szomorúan, mire felnevettem.
-Ki nem hagynám.-mosolyogtam én is szomorúan.
-Gyere!-állt fel és engem is magával húzott.-Menjünk vissza a többiekhez!
A küzdőtérre visszaérve egyből kiszúrtam, hogy a túszok száma ismét megfogyatkozott. Fürtös felkapta a fejét érkezésemre. Aztán amikor meglátta kivel vagyok, döbbenten mért végig. Gúnyos mosolyra húzott szájjal megszólalt.
-Na mi van, máris új kuncsaft?-kérdezte erőltetetten vigyorogva. Ott helyben fel tudtam volna képelni, de kivételesen az eszem győzött, így elengedtem a fülem mellett csipkelődését. Úgy voltam vele, hogy jól van, kieélhette magát, had örüljön. Ezért is nem válaszoltam, csak szó nélkül Liam-hez forultam.
-Álmos vagyok.-ásítottam. Komolyan nincs egy napja, hogy betörtek ide én viszont mégis úgy érzem, mintha egy hete bent raboskodnánk. A szemeimet tényleg csak nehezen tudtam nyitva tartani, de féltem, ha elalszom, Fürtösből kinézem, hogy álmomban lelő. Ahogy mondta: egy érzéketlen buzi köcsög, érzések nélkül.
-Feküdj le aludni.-adta meg az ésszerű választ. Közelebb léptem és a fülébe suttogtam valamit. Óvatos mosolyra húzta a száját. Végül a fülemhez hajolt.
-Ne aggódj, vigyázok rád.-súgta. Hangja biztonságot nyújtott és éreztem, hogy bízhatok benne. Megedzette ez a pár óra, neki is elege lett Fürtösből, de ő vissza is mer szájalni, nem úgy, mint nyúlvérű bajtársai.
Hezitáltam egy ideig, aztán biccentettem. Kerestem egy szimpatikus helyet a túszoktól pár méterre. Ők sem mertek aludni. Hirtelen újabb ötletem támadt.
-Niall, Zayn!-szóltam oda nekik. A két fiú odajött.
-Mi az?
-A túszok nem mernek aludni. Megtennétek, hogy kicsempészitek a töltényeket a fegyverekből??-suttogtam. Először összenéztek, majd biccentettek, végül visszamentek.
-Mit akart az a ringyó?-fontoskodott Fürtös. Miért érdekli? Semmi köze hozzá. Amíg a két srác összevissza magyarázott neki mindent, én megragadtam az alkalmat.
-Pszt!-szóltam oda az egyik túsznak, aki odakapta a fejét.-Aludjanak nyugodtan! A két fiú kicsempészi a töltényeket.-hadartam.
A fejem alá gyűrtem a pulóveremet, de így meg fáztam. Idegesen forgolódtam ide-oda, míg végül arra nem lettem figyelmes, hogy valaki mellém lép. Összekócolt hajjal néztem fel. Liam mosolyogva leült mellém, megemelt és az ölébe vett. Átölelt, az állát pedig a fejem tetején támasztotta. Betakartam magam a pulóveremmel, és elaludtam. Viszont korántsem aludtam mélyen. Éber álom volt, mégis rémálmok gyötörtek. A fejemben képek cikáztak. Képek arról, mi történt, kevesebb, mint egy órával ezelőtt, képek, amikor megölték azokat az embereket, akik már nem bírták idegekkel. Az utolsó képnél megállt. Fürtös és anyám egymással szemben állt, Fürtös meghúzta a ravaszt, majd a golyó lassított felvételként száguldott anyám koponyája felé.
-NE, FÜRTÖS NEEEEEEEE!-ordítottam zihálva. Megrúghattam Liam-et, mert elég fájdalmas arccal nézett rám, de felülkerekedett a fájdalmán és szorosabban ölelt magához.
-Ssssh, minden rendben van!-csitított a hajamat simogatva. Hátranéztem. Fürtös felhúzott szemöldökkel bámult. Louis ijedten (!) nézte mi történik, Zayn a szája elé tette a kezét, Niall pedig, nos ő aludt.
-Na mi van picinyem, már álmaidban is vad vagyok?-kérdezte gúnyosan, de a gúny mögött volt valami egészen furcsa is. Hogy mi, azt csak később tudtam meg.
-Már álmaimban sem hagysz békén.-kapkodtam levegőért.
Harry Louis-hoz lépkedett, és a fülébe suttogott valamit, mire a fiú szeme idegbeteg módon rángatózni kezdett. Mint egy bomba, mielőtt robban. Aztán durr...
-TE NORMÁLIS VAGY?? MÁR NEKEM IS KEZD ELEGEM LENNI ABBÓL, HOGY MINDEN NŐT KIHASZNÁLSZ!!! SZEGÉNY LÁNY, AKÁRHÁNYSZOR IS BASZOTT ÁT AZ IDIÓTA JÁTÉKAIVAL, CSAK SAJNÁLNI TUDOM!! ÉS TE MÉG VISSZA AKAROD KAPNI? NORMÁLIS VAGY? GONDOLKOZZ EGY KICSIT EMBER!!!-baszta le. Korán reggeli ordítozás? Juhé.. De ezek a mondatok megmozgatták a fantáziám. Mit akar Fürtös?!
-Nem érdekel. Nem szabadott volna. Mert...talán tényleg szeretem.-mondta ijesztően higgadt hangsúllyal.
-Miről van szó?-lépett közbe Liam. Fürtös felém kezdett lépkedni. Megállt előttem és elkapta a kezemet. Szabadulni esélyem sem volt.
-Destiny...sajnálom...-nézett a szemembe, majd lehajtotta a fejét. Könnyek kezdtek potyogni a szeméből. A lélegzetem is eláll. Fürtös megtört....
Felülkerekedtem magamon, kirántottam a csuklóm szoros tenyerei közül. Szemem szikrázott a dühtől, minden porcikám megfeszülten remegett.
-Késő a bánat...Sosem fogok megbocsájtani.-emeltem fel a kezem, majd akkora pofont vágtam le Fürtösnek, hogy feje oldalra bicsaklott, majd egyszerűen összeesett.

13. Fejezet : "...Hogy rohadna meg..."

Hogy ne szenvedjen ....
Sajnos, lehet hogy mind igaz amit mond akkor se kellett volna ezt tennie.
-Tudod, én nem hiszem hogy ne lennének érzéseid. Te is emberből vagy, ez természetes.Lehet hogy nem volt a közeledben olyan aki meghallgatott volna, de most én is itt vagyok, mondd el ami bánt. Ez nagyon nem jó neked és a környezetedben lévőknek se....-kezdtem bele a papolásba. Bele néztem a szemébe amiben láttam meglepődést, dühöt és értetlenséget.
-Ne akard megmondani nekem cicám, hogy mi lenne jó, és mi nem.-morogta, mire én kissé megijedtem.
-Le ne harapd a fejem...-dünnyögtem az orrom alatt és kifelé indultam. A folyosóra kiérve Zaynre bukkantam.
-Hát te?-kérdeztem lepetten.
-Hallottam az ordibálást, meg a te kétségbeesett hangodat is-vonta meg a vállát.
-Aha-mondtam és kikerülve őt vissza mentem előre. Ami ott fogadott az meglepett. Ugyan is Csipkerózsika kezdett magához térni. Ezen a gondolaton elmosolyodtam, amit bizony Louis is észre vett.
-Mit vigyorogsz mint a tejbe tök?! Harry vagy más végre jól csinálta?-kérdezte gúnyosan. A kezeim ökölbe szorultak, de mielőtt vissza vághattam volna más valaki helyettem válaszolt.
-Louis! Ne merj vele ilyen hangon beszélni! Vele csak maximum én beszélhetek így, senki más!-jött egy rekedtes, de annál erélyesebb hang a hátam mögül. Harry volt az.
-Neked mi bajod van? Kimosták az agyadat míg aludtam?!-kezdett bele lepetten Louis.-Tudom hogy te voltál te kis ribanc! Ajánlom hogy következőre golyó eltaláljon.-sziszegte nekem durván.
-Louis! Mit mondtam az előbb! Fogd be és takarodj hátra a többiekhez!-szólt rá durván Harry, majd oda jött mellém és összekulcsolta az ujjainkat, majd adott a számra egy puszit.Louis elkerekedett szemmel nézte "barátja" tetteit.
-Most mit bámulsz?! Menj már!-szólt vissza, kissé megenyhült hanggal.
-LIAM!!!!-ordított Louis és a hívott személy 5 másodperccel később meg is jelent.
-Itt még is mi a franc történt?!-kérdezte dühösen, de a hangján lehetett hallani hogy kétségbe van esve. Liam megvetően Harryre nézett majd Louis karját megfogva hatra felé kezdte ráncigáln .
-Liam, mond már -hallottam Louis türelmetlen hangját.
-Az hogy az a gyökér, idióta, seggfej elvette tőlem és ő nem is érdemli meg me...-hallottuk még majd egy ajtócsalódás következtében tudtuk beértek egy irodába.

-Hogy érti ezt folyamatosan Liam?-kérdeztem meg tőle.
-Nem tök mindegy az neked?!-mordult rám. Résnyire húzott szemmel néztem rá. Éreztetni akartam vele hogy nem épp a kutyájával beszél (már ha van és a kutya elviseli a gyökér gazdáját , és azt is hogy amit Louisnak mondott az se igaz, velem senki nem beszélhet így, még ha ez a gyökér, seggfej a pasim is.
Meg van! Felveszem az ő szerepét. És ha úgy beszélek vele mint ahogy ő velem, akkor hátha rájön, hogy mekkora egy paraszt.
-Hogy mondtad?! Nem hallottam jól!-néztem rá rezzenéstelen arccal. Egyik kezével végig simított az arcomon és adott a számra egy puszit, majd adott egy pofont. Szikrázó szemekkel néztem rá.
-De kinyílt a csipád! Attól hogy velem jársz, és az enyém vagy, te velem nem beszélhetsz így! MEGÉRTETTED?!-ordított az arcomba. Na ezt nem kellett volna, aranyom, mert amit most fogsz látni, lehet kiábrándító lesz. De sebaj.... Mielőtt valamit is csinálhattam volna valami bennem kicsit megfékezte az elkövetkező cselekedeteimet. Méghozzá az hogy én szeretem ezt a seggfejt. De a dühöm szerencsére ezt is túl szárnyalta. Vissza kézből lekevertem neki egyet.
-Ha még egyszer így beszélsz hozzám, ami mellesleg olyan mintha egy kutyával beszélnél, visszatérve már itt sem leszek és a kis titkotok megy a facere, instára és a twitterre, ja meg a google+-ra. Na meg a myspace-re. Szóval húzd meg magad, és ne merj még egyszer kezet emelni egy lányra, nőre, vagy bárki másra.-ordítottam vissza. Villámokat szórtak a szemei, de nem ijedtem meg. Azt mondta nem olyan rég hogy nem ölne meg mert hasznomat veheti.
-Na mi van elvitte a cica a nyelved?!-mordultam rá megint. Sokat sejthetően féloldalasra húzta a száját.
-Aranyom, ITT MÉG MINDIG MI VAGYIS ÉN HOZOM A DÖNTÉST!!-kiabált előttem kb 10 centire. Meg se rendültem. Mikor ezt ő is észre vette, felhúzott szemöldökkel húzódott arrébb. Párat pislogott egymás után. Valószínűleg nem hitte el, elsőre.
-Ezt komolyan gondoltad?-kérdezte tőlem döbbenten.
-Mér' nem úgy nézek ki?!- kérdeztem kicsit enyhülve, ahogy éreztem hogy ha megint olyan közel jön ott helybe elolvadok és megcsókolom. De sajnos ezt nem tehetem, tartanom kell a szerepet. Halványan elmosolyodott a mondatomon, majd hátra fele kezdett húzni.
-Várj! Beszélnem kell Liammel!-mondtam és kirántottam a kezem a kezei közül. Csak morgott egyet én meg beléptem abba az irodába ahol hangokat hallottam.
-Cső!-mondtam mikor beléptem.-Liam, gyere!-mondtam erélyesen, mire az össze fiú összeráncolt szemöldökkel nézett rám még Louis is (!!) és Liam kicsit mint ha ijedtnek is tűnt volna. Feszengve de elindult felém, és együtt léptünk ki az irodából.
-Vigyázz, kibaszott nagyot tud ütni!-szólt oda nevetve(!!) Harry. Liam, ha eddig nem de most már biztos meg ijedt. Semmit mondó arccal néztem felé. Egy furcsát grimaszolt mielőtt megszólalt volna.
-Mit akarsz?- kérdezte elhúzott szájjal. Megenyhült az arcom és elmosolyodtam.-Mi volt ez?-kérdezte suttogva. Vigyorogva néztem rá, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tűnt el az arcomról.
-Alakítok megint.-suttogtam, majd készültem az erélyesebb válaszra.-Mi a fasz amit folyamatosan beszélsz? -kérdeztem.
-Mire gondolsz?-kérdezte ő is feszültebben.
-Hogy mire? Arra bazdmeg hogy folyton azt mondod Harry nem érdemel, meg mikor ez nem így van!-húztam fel magam.
-Te olyan idióta vagy!! Jó hogy nem érdemli meg! Egész életében csak mindenkinek fájdalmat okozott, nem érdemel meg téged se!- kiabált.
-Ezzel most mire célzol? Hogy semmit nem érek? És ne beszélj velem úgy mint egy kis ribanccal!-üvöltök vissza én is.
-De most komolyan, akkor szerinted mi vagy az ő szemlében?! Mert biztos hogy nem egy szép lány, hanem egy újabb áldozat akit ha meghúz, ki is dob! Ne higgy neki!! - ordít a pofámba.
-És neked miért is kéne higgyek, hisz te is jöttél bankot rabolni, még ha nem önszántadból, te is bántottál, oda dobtál neki mint egy darab húst. - ordítottam most én az arcába. Ne higgye azt hogy át tud csalni, bár nem értem mi baja van .
-Tudod mit ?!
-Na mit ? - kérdeztem vissza indulatosan .
-Menj a francba , és ne várj tőlem több segítséget !
-Jó , viszlát ! - mondtam neki és az ablakhoz sétáltam ahol történetesen le volt húzva a redőny . Hallottam hogy csapódik az ajtó , majd nem sokkal később megint kinyílik és becsapódik .
-Liam, nem érdekelsz ! -  mondtam úgy hogy hátra sem néztem csak pucsítva könyököltem az irodai asztalon . Ám mikor egy merev ágyékot éreztem a seggemnél, elkerekedett szemmel fordultam meg hirtelen.
-Harry .. -suttogtam .
-Nem lesz baj ... - suttogta majd megcsókolt .

~*~
Most már bánom hogy nem hittem Liamnek . Hisz hagytam hogy megfektessen ..de rosszul tettem mert ugyan olyan bunkó paraszt, seggfej lett érzelmek nélkül .Hogy rohadna meg ott ahol van. Beetetett és ott hagyott pont ahogy Liam mondta.  Liam azt is mondta hogy ez után dobni fog ami az elmúlt 15 percben be is következett. Azt mondta , már nem gondolja ezt tovább komolyan  és jobb ha abba hagyjuk. Már sajnálom Liamet. Pedig neki ezek szerint fontos lennék, vagyis a beszédéből azt vettem le.
Most felöltözve, ugyanabba az irodában ülök felhúzott lábakkal, mikor lábakat látok meg magam előtt. Tudtommal már egy 20 perce egyedül vagyok szóval ez meglepett, ezért fel néztem. A szemem mivel könnyes volt, ezért nem láttam tisztán, de simán ki tudtam venni Liam alakját.
-Sajnálom, igazad volt - mondtam neki halkan, rettentően halkan. Oda ült mellém és átölelt.
-Most mondanám hogy én megmondtam, de annak most nem lenne értelme.Kint a többieknek az elmúlt időket meséli. Jó arcon is csaptam ezért.-suttogta.
-Köszönöm Liam, de azt hiszem én kimegyek inkább az egész bankból. -néztem magam elé mereven.
-Szó sem lehet róla! - mondja kicsit erősebben, ami miatt döbbenten nézek rá.
-Miért? Miért Liam ?-kérdezgetem lepetten.
-Ezért...- mondta és megcsókolt. Hogy mit éreztem akkor? Hát azt el sem lehet mondani. De az biztos hogy ezerszer jobb volt mint Fürtös bármelyik csókja.
-Liam...-kezdtem bele.

12. Fejezet: Szeresd az ellenséged

És az a valaki nem volt más mint....

...Liam.
-Már nem azért, de...anyám letagadna, ha megtudná mit tettem. Ráadásul a te kedvedért.-nézett szemrehányóan Fürtösre. Fürtös a szemeit forgatva fordult felém.
-Na jó...-sóhajtott.-Takarodj vissza és ülj le a picsádra!-utasított.
-Te mégis minek nézel engem? Kutyának?-háborodtam fel.
-Őszinte legyek vagy kedves?-vigyorodott el erőltetetten Fürtös. Liam kimeresztett szemekkel jelezte, hogy ne csináljak még több galibát. Inkább leültem Niall mellé.
-Akkor helyette kimész...-fürkészett körbe.-TE!-utasította a sérült, huszonéves fiút.
-Én ezt már nem bírom!-zokogott fel a kisfiú anyja, majd felpattant és a kijárat felé futott.
-NEM MÉSZ TE SEHOVA, A BÜDÖS ÉLETBE!-ordított Fürtös, majd felemelte a fegyvert és egy pontos célzással leterítette. A nő élettelen teste összerogyott, majd hatalmas vértócsa keletkezett körülötte.
-TE NEM VAGY NORMÁLIS!!-pattantam fel és kezdett elegem lenni Harry kegyetlenségéből.-ENNEK A NŐNEK VAN EGY KISFIA IS!! MOST ANYA NÉLKÜL FOG FELNŐNI!!!-a szemeim könnybe lábadtak, a sajnálat és a fájdalom miatt is. És itt nem fizikai fájdalomról beszélek. Túl sok mindenen mentem keresztül az elmúlt pár órában, Fürtös kis híján megerőszakolt, le merném fogadni, hogy azóta is be van gerjedve. Liam számtalanszor mentett meg, legalább ötször öltek meg majdnem és kezd elegem lenni abból, hogy be vagyunk ide zárva, se ki, se be. Nincs sok hátra, egyszer minden kötél szakad és eljön az a pont, amikor már én sem bírom tovább. Fürtös hidegvérrel való gyilkolása pedig, csak ront a helyzeten.
-Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok.-mondta feltűnően higgadtan. Ezzel meg mi van?
-Amíg én is itt bent raboskodom, addig igenis van.-vágtam vissza.
Harry egyre idegesebb lett. Smaragdzöld szemei fagyosak voltak. Ahogy végigmért, még a hideg is kirázott.
-Na jó.-sóhajtott és a földet kezdte pásztázni.-Gyere velem!-ragadta meg a karomat.
-Na azt már nem! Nem próbálsz meg még egyszer megbaszni!-ellenkeztem.
-Nem foglak.-röhögött fel.-De ha ilyen minimális szinten nem bízol bennem...
-Hogy bízhatnék benned ezek után? Pff...-vágtam vissza.
-Kuss legyen már!-morgott. Megvan mi baja. Biztos bolhás.-NIALL!-kiáltotta. A szőke fiú felállt a földről.
-Mi az?-kérdezte kedvetlenül. Nem csak én unom már.
-Gyere velünk.-mondta. Niall vonakodva megindult felénk, majd amikor beért minket elindultunk a hátsó irodákhoz. Az egyik helységbe beérve megvártuk, amíg Niall is beér, majd Harry becsapta az ajtót.
-Mit akarsz?-tértem rögtön a tárgyra.
-Nézd...bármennyire is, egy idegesítő ribanc vagy.-nevetett halkan Harry. Édes nevetése volt.-Én szeretlek!-mondta ki.
-MI VAN?-kiáltottam a képébe. Nem hiszem el, hogy ez a majom szerelmes belém. Belül fortyogtam, de valahol, mélyen levett a lábamról.
-IGEN, JÓL HALLOTTAD! SZERETLEK! TETSZIK, TETSZIK, HA NEM AKKOR MEG EZ VAN!-ordított vissza. Niall felé néztem, aki csak elhúzta a száját. Erről még ő sem tudhatott.
-Hát.-nyeltem egy nagyot.-Erre most mit mondjak?-tártam szét a karom. Az agyam eldobom!
-Mondjuk, hogy "Én is."?-kérdezett vissza.
-Na, arra várhatsz.-nevettem fel, majd egy lépéssel közelebb mentem. Fürtös válla felett átnézve megláttam Niallt, aki tisztességtudóan elfordult. Valahogy éreztem, hogy ennek van egy nagyon nagy hátulütője is. De abban a pillanatban ez nem érdekelt. Fürtös óvatosan (értitek?! Fürtös és az óvatosság? Nahát, ilyen is van?) a karomért nyúlt, az ujjait az enyéimre kulcsolta, közelebb húzott és megcsókolt. Először úgy, igazából. Keserűen édes ízt éreztem a számban. Azt hittem hazudik. De ahogy a szemeibe néztem minden ilyen elillant. Őszinteség volt benne. Kicsit furcsa volt, hogy Fürtössel kézen fogva (!!) távoztunk a szobából, de ez nem csak engem lepett meg. Ahogy visszaértünk a a többiekhez, Zayn szemei kikerekedtek, Liam pedig félrenyelte az almalevet, amit egészen addig nyugodtan ivott. Louis lemaradt mindenről, mert éppen aludt. Körbenéztem. Rögtön kiszúrtam, hogy pár emberel kevesebb van, de Harrynek ez nem tűnt fel.
Ezek kiengedtek még néhány túszt? Hát...büszke vagyok rájuk, én is ezt tettem volna. De, ha Fürtös észreveszi mindenkit legyilkol.
És ami őt illeti. Szemébe és tekintetébe visszatért a keménység, nyoma sem volt már az eddigi magabiztos gyengédségének. Pár percre felolvadt szíve most ismét jéggé fagyott. Magyarul: Fürtös visszatért.
-Maguk meg mit bámulnak?-mordult rájuk, mire mindenki elkapta a tekintetét, valahova máshova.
-Mi történt?-jött oda Liam, és úgy festett, mint akit fejbe vágtak.
-Hát..-húztam a számat. Liam szemei tágra nyíltak, majd odament a Fürtöshöz és a fülébe súgott valamit. Idegesen biccentett majd Liam után indult, és ő sem tűnt túl vidámnak. Itt már mindenki idegbeteg lett?
-Na, jó.-suttogta Zayn.-Most, kiengedünk még pár embert. Maga és maga!-mutatott egy fiatal férfira és a fiára, akik felkapták a fejüket. BadBoy óvatosan elmosolyodott.-Spuri!-biccentett az ajtó felé.
-Örök hálám üldözze!-sóhajtott fel a férfi.
-Na hálálkodjon! Menjen már!-szólalt meg egy kicsit hangosabban. A férfi a fia hangtalanul távozott az épületből. Niall "lesben állt" és a figyelte, hogy nem-e jönnek vissza.
-Ne küldjetek ki többet! Túl feltűnő!-szólaltam meg. Zayn ijedten felém kapta a tekintetét. Szinte könyörgött, hogy ne köpjem be.-Nem álltam át a "rosszakhoz". De kiviszek innen mindenkit!-suttogtam. Niall megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megijesztett, hogy azt gondolják, átálltam hozzájuk.
-Te miért engeded ki őket?-fordultam a szöszi felé.
-Mert segítek rajtuk. Engem is kényszerített úgy, ahogy a többieket. Nézd, én nem akartam ezt csinálni, de most már nem szállhatok ki. Nyakig ülünk a szarban.-mosolygott szomorúan.
-Fürtös egy gyökér.-jelentettem ki.
-De hát, ő a pasid.-tátotta el a száját Niall.
-Na és? Attól még gyökér.-vontam meg a vállam. Dulakodást hallottunk az irodák felől. Ijedten futottunk hátra. Liam dühöngött és épp felborított egy asztalt.
-TE SZEMÉT ÁLLAT!! TUDOD, HOGY MENNYIRE FONTOS NEKEM! NEM ÉRDEMLED MEG!!-ordította zokogva.
-ITT MEG MÉGIS MI A FASZ FOLYIK? ELÉÉÉÉG!!-mondtam, a végét már szinte sikítva.
-Semmi!-fogta vissza magát Harry. Az egész teste megfeszült. Látszott rajta, ha nem jöttünk volna már megütötte volna Liamet.

-Harry, beszélnünk kell!-ragadtam meg és félrerángattam, át a szemben lévő  irodába.

-Mi baj cicám?-nézett rám nagy szemekkel.

-Miért vagy ilyen?-kérdeztem.

-Milyen?- válaszolt kérdésseel.

-Üvöltesz, mindenki fél tőled és hidegvérrel gyilkolsz. És nem hiszem el, hogy nincs lelkiismeret-furdalásod.-néztem mélyen a szemébe. Mosolya ráfagyott az arcára.

-Ez hosszú lesz.-sóhajtotta, majd az asztalhoz sétált és felült rá.-Idén januárban kezdődött az egész. Randizgatni kezdtem Kendall Jenner-rel. A paparazzok meg rám szálltak és egy idő után elegem lett mindenből. 2014. Január 23. A kapcsolatnak vége, de a firkászok továbbra sem álltak le.  Az idegállapotom a tetőfokon volt és olyan szinten kiborítottak, hogy nem bírtam tovább. Kikészítettek, én pedig megfejeltem az egyiket. A média elterjesztette, hogy megváltoztam és hogy szívtelen lettem. Addig írogatták ezt, amíg tényleg azzá nem váltam. Egy szívtelen bunkóvá. És mostmár ilyen vagyok. Kőszívű.-fejezte be a monológját. Ezt nem néztem volna kibelőle. Azt hittem, hogy ő alapjáraton ilyen. Hogy alapból egy seggfej. Ki nem néztem volna belőle, hogy a sajtó tette ilyenné. És akkor milyen valójában? Ez bizarr. Mondjuk én már bárkiből kinézek bármit. Alig 7 órája dekkolok itt, de egy év alatt nem gyűktök be annyi érzelmet, mint most. És most, hogy Fürtös mindezt elmondta, már egyáltlán nem félek tőle. Mert mint kiderült, neki is vannak érzései. De attól még ugyanakkora balfasz.