13. Fejezet : "...Hogy rohadna meg..."

Hogy ne szenvedjen ....
Sajnos, lehet hogy mind igaz amit mond akkor se kellett volna ezt tennie.
-Tudod, én nem hiszem hogy ne lennének érzéseid. Te is emberből vagy, ez természetes.Lehet hogy nem volt a közeledben olyan aki meghallgatott volna, de most én is itt vagyok, mondd el ami bánt. Ez nagyon nem jó neked és a környezetedben lévőknek se....-kezdtem bele a papolásba. Bele néztem a szemébe amiben láttam meglepődést, dühöt és értetlenséget.
-Ne akard megmondani nekem cicám, hogy mi lenne jó, és mi nem.-morogta, mire én kissé megijedtem.
-Le ne harapd a fejem...-dünnyögtem az orrom alatt és kifelé indultam. A folyosóra kiérve Zaynre bukkantam.
-Hát te?-kérdeztem lepetten.
-Hallottam az ordibálást, meg a te kétségbeesett hangodat is-vonta meg a vállát.
-Aha-mondtam és kikerülve őt vissza mentem előre. Ami ott fogadott az meglepett. Ugyan is Csipkerózsika kezdett magához térni. Ezen a gondolaton elmosolyodtam, amit bizony Louis is észre vett.
-Mit vigyorogsz mint a tejbe tök?! Harry vagy más végre jól csinálta?-kérdezte gúnyosan. A kezeim ökölbe szorultak, de mielőtt vissza vághattam volna más valaki helyettem válaszolt.
-Louis! Ne merj vele ilyen hangon beszélni! Vele csak maximum én beszélhetek így, senki más!-jött egy rekedtes, de annál erélyesebb hang a hátam mögül. Harry volt az.
-Neked mi bajod van? Kimosták az agyadat míg aludtam?!-kezdett bele lepetten Louis.-Tudom hogy te voltál te kis ribanc! Ajánlom hogy következőre golyó eltaláljon.-sziszegte nekem durván.
-Louis! Mit mondtam az előbb! Fogd be és takarodj hátra a többiekhez!-szólt rá durván Harry, majd oda jött mellém és összekulcsolta az ujjainkat, majd adott a számra egy puszit.Louis elkerekedett szemmel nézte "barátja" tetteit.
-Most mit bámulsz?! Menj már!-szólt vissza, kissé megenyhült hanggal.
-LIAM!!!!-ordított Louis és a hívott személy 5 másodperccel később meg is jelent.
-Itt még is mi a franc történt?!-kérdezte dühösen, de a hangján lehetett hallani hogy kétségbe van esve. Liam megvetően Harryre nézett majd Louis karját megfogva hatra felé kezdte ráncigáln .
-Liam, mond már -hallottam Louis türelmetlen hangját.
-Az hogy az a gyökér, idióta, seggfej elvette tőlem és ő nem is érdemli meg me...-hallottuk még majd egy ajtócsalódás következtében tudtuk beértek egy irodába.

-Hogy érti ezt folyamatosan Liam?-kérdeztem meg tőle.
-Nem tök mindegy az neked?!-mordult rám. Résnyire húzott szemmel néztem rá. Éreztetni akartam vele hogy nem épp a kutyájával beszél (már ha van és a kutya elviseli a gyökér gazdáját , és azt is hogy amit Louisnak mondott az se igaz, velem senki nem beszélhet így, még ha ez a gyökér, seggfej a pasim is.
Meg van! Felveszem az ő szerepét. És ha úgy beszélek vele mint ahogy ő velem, akkor hátha rájön, hogy mekkora egy paraszt.
-Hogy mondtad?! Nem hallottam jól!-néztem rá rezzenéstelen arccal. Egyik kezével végig simított az arcomon és adott a számra egy puszit, majd adott egy pofont. Szikrázó szemekkel néztem rá.
-De kinyílt a csipád! Attól hogy velem jársz, és az enyém vagy, te velem nem beszélhetsz így! MEGÉRTETTED?!-ordított az arcomba. Na ezt nem kellett volna, aranyom, mert amit most fogsz látni, lehet kiábrándító lesz. De sebaj.... Mielőtt valamit is csinálhattam volna valami bennem kicsit megfékezte az elkövetkező cselekedeteimet. Méghozzá az hogy én szeretem ezt a seggfejt. De a dühöm szerencsére ezt is túl szárnyalta. Vissza kézből lekevertem neki egyet.
-Ha még egyszer így beszélsz hozzám, ami mellesleg olyan mintha egy kutyával beszélnél, visszatérve már itt sem leszek és a kis titkotok megy a facere, instára és a twitterre, ja meg a google+-ra. Na meg a myspace-re. Szóval húzd meg magad, és ne merj még egyszer kezet emelni egy lányra, nőre, vagy bárki másra.-ordítottam vissza. Villámokat szórtak a szemei, de nem ijedtem meg. Azt mondta nem olyan rég hogy nem ölne meg mert hasznomat veheti.
-Na mi van elvitte a cica a nyelved?!-mordultam rá megint. Sokat sejthetően féloldalasra húzta a száját.
-Aranyom, ITT MÉG MINDIG MI VAGYIS ÉN HOZOM A DÖNTÉST!!-kiabált előttem kb 10 centire. Meg se rendültem. Mikor ezt ő is észre vette, felhúzott szemöldökkel húzódott arrébb. Párat pislogott egymás után. Valószínűleg nem hitte el, elsőre.
-Ezt komolyan gondoltad?-kérdezte tőlem döbbenten.
-Mér' nem úgy nézek ki?!- kérdeztem kicsit enyhülve, ahogy éreztem hogy ha megint olyan közel jön ott helybe elolvadok és megcsókolom. De sajnos ezt nem tehetem, tartanom kell a szerepet. Halványan elmosolyodott a mondatomon, majd hátra fele kezdett húzni.
-Várj! Beszélnem kell Liammel!-mondtam és kirántottam a kezem a kezei közül. Csak morgott egyet én meg beléptem abba az irodába ahol hangokat hallottam.
-Cső!-mondtam mikor beléptem.-Liam, gyere!-mondtam erélyesen, mire az össze fiú összeráncolt szemöldökkel nézett rám még Louis is (!!) és Liam kicsit mint ha ijedtnek is tűnt volna. Feszengve de elindult felém, és együtt léptünk ki az irodából.
-Vigyázz, kibaszott nagyot tud ütni!-szólt oda nevetve(!!) Harry. Liam, ha eddig nem de most már biztos meg ijedt. Semmit mondó arccal néztem felé. Egy furcsát grimaszolt mielőtt megszólalt volna.
-Mit akarsz?- kérdezte elhúzott szájjal. Megenyhült az arcom és elmosolyodtam.-Mi volt ez?-kérdezte suttogva. Vigyorogva néztem rá, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tűnt el az arcomról.
-Alakítok megint.-suttogtam, majd készültem az erélyesebb válaszra.-Mi a fasz amit folyamatosan beszélsz? -kérdeztem.
-Mire gondolsz?-kérdezte ő is feszültebben.
-Hogy mire? Arra bazdmeg hogy folyton azt mondod Harry nem érdemel, meg mikor ez nem így van!-húztam fel magam.
-Te olyan idióta vagy!! Jó hogy nem érdemli meg! Egész életében csak mindenkinek fájdalmat okozott, nem érdemel meg téged se!- kiabált.
-Ezzel most mire célzol? Hogy semmit nem érek? És ne beszélj velem úgy mint egy kis ribanccal!-üvöltök vissza én is.
-De most komolyan, akkor szerinted mi vagy az ő szemlében?! Mert biztos hogy nem egy szép lány, hanem egy újabb áldozat akit ha meghúz, ki is dob! Ne higgy neki!! - ordít a pofámba.
-És neked miért is kéne higgyek, hisz te is jöttél bankot rabolni, még ha nem önszántadból, te is bántottál, oda dobtál neki mint egy darab húst. - ordítottam most én az arcába. Ne higgye azt hogy át tud csalni, bár nem értem mi baja van .
-Tudod mit ?!
-Na mit ? - kérdeztem vissza indulatosan .
-Menj a francba , és ne várj tőlem több segítséget !
-Jó , viszlát ! - mondtam neki és az ablakhoz sétáltam ahol történetesen le volt húzva a redőny . Hallottam hogy csapódik az ajtó , majd nem sokkal később megint kinyílik és becsapódik .
-Liam, nem érdekelsz ! -  mondtam úgy hogy hátra sem néztem csak pucsítva könyököltem az irodai asztalon . Ám mikor egy merev ágyékot éreztem a seggemnél, elkerekedett szemmel fordultam meg hirtelen.
-Harry .. -suttogtam .
-Nem lesz baj ... - suttogta majd megcsókolt .

~*~
Most már bánom hogy nem hittem Liamnek . Hisz hagytam hogy megfektessen ..de rosszul tettem mert ugyan olyan bunkó paraszt, seggfej lett érzelmek nélkül .Hogy rohadna meg ott ahol van. Beetetett és ott hagyott pont ahogy Liam mondta.  Liam azt is mondta hogy ez után dobni fog ami az elmúlt 15 percben be is következett. Azt mondta , már nem gondolja ezt tovább komolyan  és jobb ha abba hagyjuk. Már sajnálom Liamet. Pedig neki ezek szerint fontos lennék, vagyis a beszédéből azt vettem le.
Most felöltözve, ugyanabba az irodában ülök felhúzott lábakkal, mikor lábakat látok meg magam előtt. Tudtommal már egy 20 perce egyedül vagyok szóval ez meglepett, ezért fel néztem. A szemem mivel könnyes volt, ezért nem láttam tisztán, de simán ki tudtam venni Liam alakját.
-Sajnálom, igazad volt - mondtam neki halkan, rettentően halkan. Oda ült mellém és átölelt.
-Most mondanám hogy én megmondtam, de annak most nem lenne értelme.Kint a többieknek az elmúlt időket meséli. Jó arcon is csaptam ezért.-suttogta.
-Köszönöm Liam, de azt hiszem én kimegyek inkább az egész bankból. -néztem magam elé mereven.
-Szó sem lehet róla! - mondja kicsit erősebben, ami miatt döbbenten nézek rá.
-Miért? Miért Liam ?-kérdezgetem lepetten.
-Ezért...- mondta és megcsókolt. Hogy mit éreztem akkor? Hát azt el sem lehet mondani. De az biztos hogy ezerszer jobb volt mint Fürtös bármelyik csókja.
-Liam...-kezdtem bele.