16. Fejezet: Elég volt

New York, Nemzeti Bank 10:39, AM
-Egy nap még kijutok innen.-sziszegtem dühösen.-Téged pedig lecsuknak. Én pedig oda fogok menni és leköplek.-közöltem egy fokkal higgadtabb hangsúllyal, majd köptem egyet. Fürtös felrántotta a lábát, különben a köpésen eltalálta volna a csizmáját. Liam próbálta visszatartani a röhögését. Pedig én halál komolyan beszéltem. Aztán kattogni kezdett az agyam. Ki kell törnünk innen... és már meg is van hogyan.
-Hahahaha-hahotázott erőltetetten Fürtös.-Csak a holttestemen át.
-Megoldhatjuk.-vontam meg a vállam, majd az asztalon heverő pisztoly felé biccentettem.
-Legyen.-sóhajtott egy hatalmasat Fürtös, majd elkapta a fegyvert és odahajította hozzám. Nem kaptam el, a lábamnál ért földet. Értetlenül néztem rá. Ez most azt akarja, hogy megöljem?
-MIRE VÁRSZ MÁR?-ordította és a könnyei elkezdtek folyni. Felvettem a pisztolyt és felé szegeztem. Hiszen nem voltak benne töltények. Hirtelen erős késztetést éreztem, hogy még egyszer, utoljára megcsókoljam azt a szerencsétlent. De azzal megbántottam volna Liam-et. Viszont, biztos vagyok benne, hogy ez lenne ennek a nyomorultnak az utolsó kívánsága.
-Liam, ne haragudj...-néztem át a vállam felett, majd ledobtam a pisztolyt, Fürtöshöz léptem, és a vállánál fogva magamhoz rántva egy durva csókot nyomtam az ajkaira. Aztán egy másodperccel később el is löktem magamtól. Kíváncsian megfordultam. Liam földbegyökerezett lábakkal, elkerekedett szemmel és a döbbent arckifejezéssel állt ott, talán nem is volt magánál.
-Destiny...-suttogta könnyes szemekkel, majd a tenyerébe temetett arccal zokogni kezdett. Térde rogyott. Liam ordított, mint a lánc és alig tudtam elhinni. Szegény gyerek idegei teljesen kilehettek, én meg rátettem még egy lapáttal. A fiú megtört. Apám, mit tettem?
-Liam...sajnálom.-térdeltem le vele szemben. Aztán dühösen Fürtösre néztem.-EZ MEGINT A TE HIBÁD!!-kaptam fel a pisztolyt, aztán elsütöttem. A gáz csak az volt, hogy nem volt benne töltény.
-TE CSÓKOLTÁL MEG!-ordított Ő is.
-DE TE TETTED AZ ÖNGYILKOS MÁRTÍRT! KÁR, HOGY EBBEN A SZARBAN NINCS TÖLTÉNY! MÁR A BELEDET KIFAKASZTOTTAM VOLNA, AZ TUTI!-ordítottam, aztán zokogva összeestem Liam mellé. Oldalra sandítottam, s bár alig láttam a könnyeimtől, még a homályban észleltem, hogy Liam is felnéz, majd közelebb csúszik és átölel. Egymásba gabalyodva zokogtunk, és ez volt az a pont, ahol végleg elegem volt. Megtörtem. A léptek hangjából és az ajtócsapódásból ítélve Fürtös kiment a helységből, mi pedig ott maradtunk ketten. Liam továbbra is csak sírt, bennem pedig olyan mérhetetlen mennyiségű bűntudat kapott szárnya, ami emésztett, szinte elnyelt. Hogy tehettem ilyet? Ki akarok innen menni! Nekem ennyi ELÉG VOLT!!
-Liam...-kapkodtam levegőért. Liam tenyerei közé fogta az arcomat.-Ki kell innen mennünk...-ziháltam.
-Szerintem is. Elegem van.-törölte le a könnyeit.-De ha kimegyünk engem lecsuknak.
-Apám ügyvéd. Elintézi.-nyugtatgattam, majd szorosan a nyaka köré fontam a karjaimat. Féltettem Őt. Annak ellenére, hogy nincs egy napja, hogy ismerem.
-Kitörünk innen. Meg is van, hogyan.-suttogtam, majd olyan erősen hunytam le a szemem, hogy szinte fájt.

New York, Nemzeti Bank 13:00 PM
Alig vártam már, hogy Fürtösnek végre akadjon egy kis dolga. Liam-mel kidolgoztunk egy tervet. Amikor Fürtös háttal van, klóros kendővel elkábítjuk. És kitörünk. A kendő már Liam zsebébe volt gyűrve, minden készen állt. Niall és Zayn is tudtak mindenről. Már csak annak a nagyszájú köcsög Louis-nak kellett volna elterelni a figyelmét valahogy. Aztán eljött a pillanat. Louis hátrament az irodákhoz, ahogy Niall és Zayn már várta. Csapda volt. Hátul elkapták és megkötötték.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-hallatszott a tompa ordítás hátulról. Fürtös felkapta a fejét, de már késő volt. Liam egyik kezével átkarolta a nyakát, a másikkal Fürtös arcába nyomta a kendőt. A fiú pillanatokon belül kábultan esett össze. Niall és Zayn jelent meg, maguk előtt Louis-t lökdösték.
- NEM! ITT MI PARANCSOLUNK! -ordította idegbeteg stílusban.
-Nem Louis...-lépdeltem elé, majd megálltam előtte. Liam térdre lökte a gyereket.-Itt most mi parancsolunk. Elég volt belőletek. Ki akarok innen menni.-közöltem halkan, de tekintélyt parancsolóan.-Ki fogok menni innen.-módosítottam az utolsó mondatomon.
-Ti mind megőrültetek? -nézett fel a többi srácra.-HA KIMENTEK MINDANNYIUNKAT LECSUKJÁK!-ordította. Szemei szinte vérben forogtak.
-Mindegy Louis. Így is, úgy is ez lett volna a vége.-sóhajtott Liam. Gondterhelt arca fáradt volt. Megviselte ez az egy nap. A többiek szótlanul bámulták a padlót, csak Louis fortyogott magában. Senki sem vette észre, hogy Fürtös magához tért. Megrázta a fejét, hátrasimította a haját és felállt.
-TI MÉGIS MI A FASZOMAT MŰVELTEK??-kiabálta.
-KIMEGYÜNK INNEN!! AZT CSINÁLJUK!!-ordítottam vissza.
-NA AZT MÁR NEM!-nyúlt a fegyveréért. De az összeset elkoboztuk. Liam odalépett, majd behúzott egyet Fürtösnek, bal kezét a jobb lapockájához szorította. A fiú fájdalmában felordított, de a túszok nem ijedtek meg. Reményteli arccal figyelték a jelenetet.
-Induljatok előre.-suttogtam Niall-nek és Zayn-nek. A két fiú felrángatta Louis-t a földről, majd kifelé kezdte lökdösni. A túszokhoz fordultam.
-Megígértem, hogy ki fogom vinni innen magukat, nem?-kérdeztem bár a hangom erőtlen volt, szinte alig hallatszott. Hátat fordítottam nekik, és a srácok után indultam. Az ablak tükrében láttam, hogy ők is elindulnak. A fiúk a bank bejáratában megálltak. Az épület körül rengeteg rendőrautó. Ha akartak sem tudtak volna megszökni. Harry szabadulni próbált.
-Nyughass!-morogta Liam, majd rántott egyet rajta. Louis már nem is próbálkozott, csak farkasszemet nézett a rendőrökkel.
-ENGEDJÉK A TÚSZOKAT TÁVOZNI ÉS NEM ESIK SEMMI BÁNTÓDÁSUK!-szólt a megafonból a rendőrfőnök hangja recsegve. A túszok tétovázva kikerülték az öt fiút, csak én maradtam ott mögöttük.
-MEGADJUK MAGUNKAT!-kiáltott vissza Liam, majd Harry-t maga előtt tolva átadta magát a rendőröknek. A szemeimből a könnyek kezdtek csorogni.
-MI IS!-szólt Zayn érdes hangja, és amint meglátta a testvéreit az arca felderült.-HUGICÁM!!NŐVÉREM!! -kiáltotta és a tömegbe rohant. Utána néhány rendőr. Alighogy adott pár csókot a testvérei homlokára már el is fogták. Niall ott maradt és Louis-t tartotta.
-Rajtad a sor.-mondta, majd lelökte a lépcsőn. Egyenest a rendőrökhöz, ő pedig nyugodtan lesétált.
-DESTINY!! KISLÁNYOM!!-hallottam anyám hangját, és láttam is, ahogy felrohan a lépcsőn.
-Anya!-futottam elé és megöleltem.
-Minden rendben van?-kérdezte.
-Én megmondtam, hogy kint találkozunk!-suttogtam.-De tartozok még Fürtösnek valamivel.-mondtam, majd elengedtem anyámat és berohantam a tömegbe. Újságírók tízei vették körül a megbilincselt srácot és faggatták.
-Elnézést.-szólítottam meg a rendőrt.-Leköphetem?-kérdeztem szemtelenül.
-Felőlem.-vonta meg a vállát a rendőr. Hát, oké.
-Mit akarsz?-morogta Fürtös.
-Ezt Liam-ért.-mondtam, majd arcon köptem.-Ezt azért mert megerőszakoltál.-Másodszor is.-És ezt azoknak az embereknek az életéért, akiket megöltél.-Harmadszorra. Sarkon fordultam és ott hagytam. Liam-et kerestem. Megtaláltam.
-LIAM!-ordítottam. Felkapta a fejét, hátrafordult és mondott valamit az őt fogó rendőrnek. Odaértem hozzá és megöleltem. Elsírtam magam.-Hiányozni fogsz.-néztem fel.
-Te is nekem. Kint találkozunk!-mondta, majd hosszan megcsókolt. Aztán betették a rendőrautóba és elhajtottak. Már csak egy embertől akartam valamit kérdezni. Louis egy másik rendőrautóban ült, az ablaka félig le volt húzva.
-Mégis mire volt ez jó neked?-kérdeztem, amikor odaértem. Csak a távolba meredt, nem válaszolt.
-Félek a következményektől.-továbbra is komoran nézett előre...csak egyetlen könnycsepp hagyta el a szemét, végigszáguldott az arcán, fénylő csíkot hagyva maga után.
-Kisasszony, megvizsgálhatnám?-jött oda egy mentős. Bólintottam, majd hagytam hogy a kocsihoz kísérjen. Visszanéztem a bankra. Megcsináltam. Kijutottunk.