10. Fejezet: Szökés

-Oh igen. Lőj csak le! Tényleg kurva jó megoldás. Öt év letöltendővel több. Nem mintha most nem ülnétek nyakig a szarban. -köptem egyet.-Férgek vagytok. Élősködők. Gyávák...-néztem vele farkasszemet és nem érdekelt, hogy Liam szeme majd kiesett, úgy próbált nekem jelezni. Ha már megdöglünk, legyünk stílusosak.
-Ha te nem akadályoznál minket már rég Mexikóban lennénk.-mondta, résnyire húzott szemekkel. Szóval innen fúj a szél.
-Mit keresnétek ti Mexikóban?-cselhez folyamodtam, mint mindig.
-Nem mindegy?-kérdezte és élesbe helyezte a fegyvert,  még stabilabban ráfogva a markolatra. Fürtösre néztem, aki csak karba tett kézzel állt és nézte mit művelünk. Segítségkérően néztem rá, de ő ezt észre sem vette. Összeszorítottan a szemeim és felkészültem a másvilágra. Egy kattanást hallottam. Semmi. Még egyet. Semmi.
-Mi a...?-fordította maga felé a fegyvert Louis, és a fegyver abban a pillanatban kilőtte a két golyót, ezzel hason találva azt, aki eredetileg engem akart lemészárolni. Eszméletlenül terült el a padlón.
-LOUIS!!!-ordított fel Fürtös és BooBear mellé térdelve feltépte a srác pólóját, ami alatt golyóálló mellény húzódott. A töltények befúródtak és kissé átszúrták a mellvédőt.
-NE CSAK ÁLLJATOK OTT!-ordított a társaira.-SEGÍTSETEK MÁR!!-szemei szinte vérben forogtak. Egyik sem tudott elsősegélyt nyújtani.
-Van itt orvos?-nézett körbe CrazyMofo ijedten. Senki.-Ápoló?-próbálkozott tovább.-Valaki, aki tud sterilen kiszedni egy golyót és elsősegélyt nyújtani?-mondta, szinte sírva. Háttal állt nekem, szóval nem látta, hogy feltettem a kezem.-Sajnálom...-suttogta Fürtösnek, aki szerencsére észrevett. Odarohant hozzám és a szemembe nézett. Keze csupa vér.
-Segíts!-morogta, de nem kérte, hangneme inkább volt parancsoló. Önkéntelenül is Liam-re vándorolt a tekintetem, aki könyörgő arccal mért végig. Louis az egyik legjobb barátja.
-Miért is? Az előbb majdnem megölt, te pedig karba tett kézzel nézted volna végig!!-olvastam be neki, bár nem ez volt a legfőbb ideje a vitatkozásnak.
-Ezt majd később megbeszéljük. DE MOST NE VITATKOZZ, HANEM INKÁBB SEGÍTS!! Különben meghal...-nézett le a földre.
-Ugyanúgy, mint az a pár ember...és majdnem én is...-közöltem, de valahol mélyen megesett rajta a szívem. Vacilláltam pár percig, de végül beadtam a derekamat.-Na jó..-sóhajtottam.-Kérek egy öngyújtót, és egy fogót. Az elsősegélyláda a falon van.-mondtam és a sérült mellé léptem, majd leszedtem róla a mellényt, vigyázva, nehogy még jobban megsértsem. Felsőteste alaposan ki volt gyúrva és mindenféle tetoválás díszítette. Időközben Zayn adott egy öngyújtót, a gondnok hozott egy fogót, Niall pedig idehozta az elsősegélyládát. Elfutottam (értitek? futottam, hogy megmenthessem a fogva tartóm életét!!) és kezet mostam. A ládában talált gumikesztyűket felvettem. Az öngyújtóval sterilizáltam a fogót és széjjelhúztam az egyik sebet. A golyó egyáltalán nem ment olyan mélyre, mint amire számítottam, egyáltalán nem érte el a gyomrát. És magamban hálát adtam az Istennek, hogy nem kell a beleiben turkálnom. Egy szempillantás alatt kiemeltem a golyót és kitöröltem a sebet. Az orvosi tűvel és cérnával összeöltöttem. Ugyanezt tettem a másik sebbel is, majd gézlapokkal lefedtem. Aztán eszembe jutott a srác, akit Fürtös lőtt meg.
-Hé!-szólaltam fel, amikor végeztem. Időközben mindenki elvonult és csendben volt. Még Fürtös is, ami azt jelenti, hogy tényleg komoly volt a helyzet. Amikor megszólaltam mindenki felkapta a fejét.-Hol az a fiú, akit meglőtt ez a barom?-utaltam Fürtösre.
-Vigyázz a szádra, te ringyó!!-mordult meg és megfeszítette izmait.
-Itt vagyok.-próbált meg felállni a srác.
-Ne mozogj, odamegyek.-mondtam, és negyed óra alatt elláttam őt is, aztán visszamentem BooBear mellé.
-Remélem most örülsz...-mondtam a még mindig eszméletlenül fekvő fiúnak, kinek feje alá időközben egy összehajtogatott pulóver került. Már épp mentem volna újra kezet mosni, amikor alig kivehető, halk suttogást hallottam.
-Köszönöm.-hallatta. Louis szája mozgott és mivel más nem szólt, biztosra vehettem, hogy ő volt az.
-Van mit...-tettem hozzá viszonylag bunkó stílusban és a mosdók felé vettem az irányt. De éreztem, hogy valaki követni fog. A női mosdó ajtajához léptem és már a kilincsen volt a kezem, amikor elnéztem a másik mosdóra. Biztos ami biztos, inkább oda mentem be. Bementem az egyik fülkébe, és miután elvégeztem a dolgomat, már épp húztam volna le a WC-t, amikor ajtócsapódást hallottam. Leguggoltam és hangtalanul kinéztem az ajtó alatt. Fekete csizmájáról egyből megismertem. Fürtös volt az és épp a mellettem lévő fülkébe ment be. Lélegzetvisszafojtva kiegyenesedtem és nesztelenül kinyitottam az ajtót, majd körülnéztem. Nem találtam semmi, amivel eltorlaszolhattam volna az ajtaját. Arra gondoltam, ha talán sikerül bezárnom Fürtöst a WC-be, egy gonddal kevesebb (és még jót is röhögök). A maradék négy fiúól 3-at kenyérre lehetne kenni, a negyedik megmozdulni nem tud. És csak simán kitörünk a bankból. Aztán megláttam egy kulcsot. A fülkék teljesen körbe vannak falazva, egyedül az ajtó alatt van egy kis rés, amin kilátni. A kulcsot gyorsan felkaptam, bedugtam a lyukba és ráfordítottam. Duplán. Biztosra mentem.

-Mi a...-szólalt meg Fürtös belülről és megindult a kifelé. Illetve, megindult volna. Csakhogy bezártam.- KI VOLT EZ???-ordított és akár egy idegbeteg klausztrofóbiás, aki epilepsziás rohamot kapott, rángatni kezdte az ajtót.
-Kettőt találhatsz.-vigyorogtam önelégülten és kivettem a kulcsot.-Én pedig, ha nem bánod, rohadtul ki fogok innen menni.-mondtam és elindultam az ajtó felé.
-AZT MÁR NEM!!!!-ordította, és viszonylag erősebb, rúgásnak tűnő hangokat hallottam. Aztán ez hirtelen abbamaradt. Hitetlenül elröhögtem magam és már a számban éreztem az a győzelem édes ízét. Nos, ez egészen addig tartott, amíg ki nem értem a folyosóra, ott ugyanis két srác jött velem szembe. Nem is hittem a szememnek, hogy lehetett Fürtös ilyen gyors??
-Hova, hova?-állt meg előttem Niall.
-Kitörök innen.-mondtam és futni kezdtem, de CrazyMofo és BadBoy közrefogott.-Franc.-szitkozódtam.
-Sajnos nem lehet. Szükségünk van rád.-mondták, majd két oldalról belém karoltak és elkezdtek visszafelé húzni. Bevittek az egyik irodába.
-A kulcsot.-tartotta a kezét Zayn. Sóhajtva kivettem a kulcsokat a farzsebemből. Zayn sarkon fordult és kiment, de Niall maradt. Idegesen söpörtem arrébb az íróasztalon felejtett iratokat és ráültem az asztallapra. Aztán eltöprengtem. Sok túsz ragadt bent, de a legtöbb ügyfél. Hol a személyzet??
Gondolatmenetemből Fürtös megérkezése zökkentett ki. Fél lábán támaszkodva az ajtófélfának dőlt, keresztbe kulcsolt karokkal.
-Köszönöm Niall.-biccentett, mire a fiú fogta magát és kiment. Fürtös előrébb lépett, mire az ajtó bevágódott mögötte.  Ezt mégis hogy...?
-Ejj, ejj Destiny.-csóválta a fejét.-Emlékszel, amikor kérdőre vontál? Azt mondtam, hogy majd később megbeszéljük.-lépett az egyik szekrényhez és megpörgette a rajta lévő földgömböt, majd pontosan Londonnál megállította.-Úgy látszik, eljött a később ideje.-vigyorgott és szemében égett a vágy. Megijedtem. Már az elején látszott rajta, hogy ki van éhezve, de úgy látszik, ez most kiteljesedett rajta. És félő volt, hogy vágyait rajtam keresztül akarja megélni.
-Két feltétellel vagyok hajlandó veled beszélni.-sziszegtem. Fürtös érdeklődve figyelt fel.
-Hallgatlak.-dőlt a falnak.
-Egy: megbizonyosodok róla, hogy nincs nálad fegyver. És kettő: legalább 3 méter távolságot tartasz. -soroltam, mire Fürtös arcáról lefagyott a mosoly. Úgy látszik beleköptem a levesébe. Ismét.
-Nincs nálam fegyver.-húzta résnyire a szemeit.
-Nem hiszek neked.-húztam össze én is, mire hitetlenül felröhögött.
-Rendben.-közölte. Elém lépett és kisterpeszben megállt, majd széttárta a karjait.-Bizonyosodj meg róla, hogy nincs nálam fegyver.-nevetett. Nevetése olyan gúnyos volt, hogy irritálta a fülemet. Leugrottam az asztalról és kitűrtem a pólóját. Hopp, két pisztoly. Végigtapogatva a felkarját, találtam nála két tőrt. A csizmájában egy kisebb pisztoly lapult. Lábszáránál semmi, de nem is csodálom, farmere olyan szűk volt, hogy oda már nem fért el volna semmi. A lágyék részéhez érve abbahagytam. Fürtös kajánul elvigyorodott.
-Chh...még hogy nincs nálad fegyver.-morogtam, és a két tőrre mutattam.-Akkor azok mégis mik?-kérdeztem.
-Á, csak ilyen kétrészes minibicska.-mondta, én pedig alig bírtam visszafojtani a röhögésem. Lássuk be, ez jó poén volt.-Honnan tudod, hogy nincs a farzsebemben, vagy az alsómban nincs?-vigyorodott el.
-Ha van is, nem vagyok rá kíváncsi.-közöltem fintorogva és visszaültem a padra.
-Nos, mire vagy kíváncsi?-kulcsolta össze a karjait ismét. Az izmaim megfeszültek. Dühített a stílusa, legszívesebben pofon vágtam volna. De ügyesen kell játszanom.
-Ölbe tett kezekkel nézted volna ahogy megöl. Miért?-értetlenkedtem.
-Nem hagytam volna.-vigyorgott. Először nem értettem, aztán leesett.
-TE PARASZT!!!-ordítottam rá.-TUDTAD HOGY ROSSZ A FEGYVER ÉS HAGYTAD HOGY HASBA LŐJE MAGÁT!!! TE NEM VAGY NORMÁLIS!! A LEGJOBB BARÁTOD, BAZDMEG! -kiabáltam torkom szakadtából. Fürtös nagyobb köcsög, mint amire számítottam.
-Igen, tudtam!! MIATTAD TETTEM!!!!-közölte. Megpróbálta rám terelni, hogy én érezzem magam rosszul. Nem jött össze.
-Inkább meghaltam volna.-húztam össze a szemeimet. Mindketten hallgattunk. Ez hosszú perceken keresztül így volt, míg végül Fürtös fogta magát és nekem esett.
-AZT MONDTAM, TARTSD MEG A 3 MÉTERT, KÜLÖNBEN NEM VAGYOK HAJLANDÓ BESZÉLNI VELED!!-próbáltam meg ellökni magamtól, de túl erős volt.
-Már vége a beszélgetésnek.-mondta és a tarkómra téve a kezét közelebb húzott. Ahogy csípőnk összeért éreztem, hogy nem bírja tovább.
-SZÁLLJ LE RÓLAM!! TE PEDOFIL KÖCSÖG!-ordítottam.
-Ssss...-mondta és száját az enyémre tapasztotta. Nem hagyom, hogy megbasszon egy íróasztalon. Meg úgy általában, sehogy sem! Mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy ezt megússza, de ha élve kijutok innen, még a gatyáját és leperelem róla.
Jó is lett volna, ha van időm tovább ezen agyalni, de sajnos nem volt, mert Fürtös egy hirtelen mozdulattal belenyúlt a gatyámba.